Az Elveszett Sith Törzs
Egy korábbi cikkben olvashattátok, hogy a Nagy Hiperűr Háború során a sithek tulajdonában levő Omen hajó balesetett szenvedett. Miközben a Phaegon III-ról bányászott lignan kristályokkal megrakodva elindult volna a Sith Birodalom felé, Relin Druur jedi mester és tanítványa Drev Hassin útjukat állták űrvadászgépeikkel, hogy megakadályozzák az értékes ásványok kézbesítését. Az összecsapás során a padawan egy öngyilkos akció során saját vadászával belerohant az Omen testvérhajójának, a Harbingernek a hídjába. A csillaghajó irányíthatatlanná vált és összeütközött az Omennel, abban a pillanatban amikor az belépett a hiperűrbe, így magával rántva a Harbringert is. Az ütközés következtében az Omen letért eredeti pályájáról és a Kesh bolygón hajtott végre kényszerleszállást, míg a Harbinger a véletlen folytán közel ötszáz évet ugrott előre a jövőbe.
Az Omen tragédiáját a legénység 355 tagja élte túl. Köztük volt Yaru Korsin kapitány, a féltestvére Devore, továbbá ennek felesége Seelah és fia, Jariad. Amint magukhoz tértek a tragédiából Yaru megszervezte a nagy kivonulást a géptörzs roncsai közül, attól félve, hogy Naga Sadow megöli őt a hibáért. Az út során huszonegy túlélő halt meg, de miután egész éjszaka erőltetett menetben haladtak, egy kis tisztásra bukkantak a hegyek között, ahol tábort vertek. A felderítők ekkor tovább fokozták a túlélők kétségbeesését: tájékoztatták őket, hogy nincs kiút a hegyek közül, ráadásul a Massassi harcosok között egy titokzatos betegség ütötte fel a fejét. A feszültség végül a túlélők közötti konfliktushoz vezetett, amikor Devore megölte Boyle Marcomot, az Omen navigátorát, őt okolva a szerencsétlenségért. Yaru megszidta féltestvérét, hogy példát statuálva megszilárdítsa a hatalmát a túlélők között.
A Massasi harcosok maradéka hamarosan meghalt, ahogy a súlyosan megsérült túlélők is, noha még csak húsz óra telt el a zuhanást követően. Utolsó lehetőségként Yaru megkereste a darabokra szakadt Omen egy részét a hegyekben, de a jeladó nem működött és a műhelyeket, fegyverraktárat, valamint hangárokat sem lehetett megközelíteni. Yaru és Devore között végzetes párbaj vette kezdetét ezután, ugyanis a kapitány úgy vélte fivére át akarja venni tőle az irányítást. A küzdelem során egy szárnyas lény szállt át az égen hátán egy lovassal. Az összecsapásból Yaru került ki élve, fivérét letaszította egy szakadékba. Sérülései ellenére vissza tudott térni a túlélők táborába és reményt adva nekik az állította, hogy aktivált egy vészjeladót. Seelah kérdésére pedig elmondta, hogy nem tud semmit a Devore hollétéről. Beszédet intézett társaihoz amiben elmondta, hogy az Erő okkal hozta őket ide a bolygóra, és lehetőségeikhez mérten a legjobbat kell kihozniuk a helyzetből. Azt is hozzátette, hogy útja során látott egy madárszerű bestiát (uvak), melyen nyereg volt, így valószínűleg a bolygó lakott.
Nem sokkal később, elfogtak egy Adari Vaal nevű helyi lakost, azt aki szemtanúja volt Devore és Yaru párbajának. A Hestus nevű tolmácsberendezés segítségével képesek voltak a kommunikációra, miután az asszony magához tért. A kapitány beavatta a nőt a helyzetükbe és sok mindent megtudott a keshi faj társadalmáról, hiedelemvilágáról: legfőképp azt, hogy a bolygó őslakosainak isteneit az Ég Szülötteinek nevezik. Yaru a túlélés lehetőségét látva a nő segítségében, elengedte őt. Egy nappal később Vaal visszatért a keshi tanács, a Neshtovar tagjaival, akik elvitték őket a fővárosba, Tahvba. Ott aztán az Erő segítségével különböző trükköket mutattak be, ezzel is bizonyítva azt az állításukat, hogy ők az Ég Szülöttei. A keshiek teljesen bedőltek a csalásnak és a sithek elfoglalták helyüket uralkodóként.
Ahogy telt az idő apránként beilleszkedtek a társadalomba. Yaru pedig elrendelte, hogy templomot építsenek az Omen maradványainál. A műveletek elsődleges célja azonban a bányászat volt, mellyel reményeik szerint olyan fémeket találtak volna, amivel megjavíthatják az űrhajót. Az építkezések során Vaal elárulta, hogy szemtanúja volt Devore halálának. Korsin azzal csökkentette a nő gyanakvását, hogy Devore a társadalmukra nézve nagy fenyegetésnek számított. A sithek számára hamarosan egyértelművé vált, hogy a bolygó felszíne alatt semmiféle fém nincs: nem lehetséges, hogy elhagyják a planétát.
Az elkövetkező tizenöt év során Yaru felvette a Nagyúr címet és az úgynevezett Elveszett Sith Tözs népe felett uralkodott. Székhelyéül a megépült Sith Templomot választotta, ahol tanácsosaival rendszerint összeült. Köztük volt az ember Gloyd, a tudományos tanácsadó is; valamint Ravilan Wroth egy tiszavérű sith, aki az 57 nem-emberi túlélőt irányította. Sokszor jelent meg az üléseken Adari Vaal is, aki egyfajta közvetítővé vált a sithek és a keshi nép között. Yaru feleségül vette féltestvére özvegyét, Seelaht és kettejüknek lánygyermeke született, aki a Nida nevet kapta. Anyja minden tőle telhetőt megtett, hogy korlátozza a lány sith kiképzését, mert fiának Jariadnak kívánta a nagyúri címet. Úgy tett mintha a bizalom egyfajta jeleként Kesh őslakosaira bízná a lánya nevelését, akit egyik faluból a másikba vittek számos keshi dadával és mentorral, így csak a legkezdetlegesebb képzést kapta az Erő sötét oldalából. Yaru Nagyúrként elsődleges feladatának a helyi problémák megoldását látta, míg Wroth ezzel szemben a bolygó elhagyását szorgalmazta volna.
Amikor egyszer Yaru felkereste Tahv városát borzalmas információkat kapott: Tetsubal teljes lakosságával végzett egy különös betegség. A Nagyúr tudta, hogy tanácsosa, Wroth többször is felkereste a várost az ő parancsára így úgy döntött, hogy meglátogatja a tragédia helyszínét. Tetsubal teljesen üresen állt érkezésekor, mind a 18 000 lakos holtan hevert a földön. Vírusra gyanakodva Yaru elküldte Gloydot Tahvba, hogy vigye vissza lányát, Nidát a Sith Templom biztonságába. Wroth szerint a sitheknek teljesen el kell zárkóznia a keshi ügyektől azt állítva, hogy a Tetsubalban történtek a Sötét oldal figyelmeztetése lennének. Noha nem győzték meg tanácsosa szavai, elrendelte a sithek visszavonulását a keshi településekből. Yaru felesége jött rá egyedül Wroth sötét tervére, és felhasználva a sith praktikáit, hét másik város lakosaival végzett. Több százezer halált követően az asszony felkereste Yarut, és felhívta rá a figyelmét, hogy Wroth veszélyes és meg kell tőle szabadulniuk. Elárulta, hogy a halálesetekért a városok ivóvízébe juttatott cianid a felelős. Az uralkodó ezt követően pogromot rendelt el a tisztavérű sithek ellen: egyetlen éjszaka során az összes tisztavérűt megölték. A gyilkosságokat követően a holtak fejét elrettentésül Tahv városának falaira tűzték, a megsérült Ravilan Wrothot egy köztérre vitték, ahol szembesítették bűneivel. A férfi csak Tetsubal megmérgezését ismerte el, amikor Yaru felesége elárulta, hogy ő a felelős a többi településben elkövetett mészárlás miatt. Az asszony mindezt azért tette, mert csupán idő kérdése lett volna, hogy a tisztavérű sithek megöljék a városok lakosait. Ezt követően a nő mindent megtett, hogy még a történelemből is kitörölje a tisztavérűek emlékét. Yaru Korsin a vérontásra úgy tekintett, mint egy szerencsétlen, de elkerülhetetlen eseményre, melynek hatására az elveszett Sith törzs megszabadult a belső konfliktusaitól.
Az ezt követő néhány évben Yaru megpróbálta megalkotni egy új sith világ alapjait a Keshen. A családját illetően Seelahval való kapcsolata kihűlt. Attól tartva, hogy felesége és nevelt fia Jariad készülnek valamivel ellene, a Nagyúr titokban megtette lányát, Nidát örökösévé. Valószínűleg rájött felesége tervére, ugyanis számos sith kivégzését rendezte meg, hogy aztán azok titokban lányát oktassák az Erő sötét oldalának tanaira.
Belátva, hogy a sithek a bolygón ragadtak, egy ceremónia során kihirdette, hogy együtt kell élniük az őslakosokkal. Nem sokkal ezt követően mostohafia, Jariad Korsin által vezetett sith harcosok támadtak rá, Gloydra és testőreire. Annak idején Seelah rájött férje, Devore halálának körülményeire, miközben Adari Vaal gondolatait olvasta és lassan érlelte a bosszút. Mit sem tudva Seelah tervéről, a keshiek is éppen ekkor indítottak támadást: Adari Vaal titokban szervezte meg az ellenállást, ami a sithek uralma ellen lépett fel. Terveik szerint szabadjára bocsátották volna a sithek birtokában lévő ezernyi uvakot, melyeket könnyen a keshiek ellen használhattak volna. 
Azonban Adari fia, Tona Vaal az uvak felderítőknél eltöltött idő során beleszeretett Nidába, Yaru lányába, így beavatta őt az ellenük készülő tervbe. Mindeközben Yarut teljesen váratlanul érte az ellene készülő támadás, mert azt hitte Jariad és a harcosok csak gyakorlatoznak. A küzdelmük során tucatnyi uvak jelent meg az égen, melyeket a keshiri ellenállók engedtek el az Elveszett Törzs állományából, a többi kiszabadítását Nida időben megakadályozta.
Yaru Korsin kihasználta, hogy a támadók figyelme megtört és Gloyddal az oldalán átvágott rajtuk. Azonban ez sem bizonyult elegendőnek, súlyos sebektől legyengülve hajszolták arra a hegyoldalra, ahol annak idején ő maga végzett Devore-ral. A döntő pillanatban megjelent Nida az uvak-felderítőkkel az oldalán, továbbá néhány keshi partizánnal. Korsin megpróbálta az Erővel belökni Jariadot a szakadékba, de nem sikerült neki, Nida azonban megtette helyette. Gloyd eközben egy öngyilkos akció során felrobbantotta magát és a támadók zömét. A robbanásba Seelah lebénult, s Yaru sem élte túl a sérüléseit. Utolsó erejével elfoglalta az Omen kapitányi székéből készített trónját, és elmondta végrendeletét, melyben lányát nevezte meg utódként. Elrendelte továbbá a hitvesének, és az udvartartás dolgozóinak halálát is az uralkodó halála esetén. Seelah esetében ez azt jelentette, hogy vissza kellett vonulnia a Sith Templomba, ahol egyedül kellett leélnie hátralévő napjait.
Nida egy másik ajándékot is kapott apjától – egy térképet egy korábban ismeretlen kontinensről a tenger túloldalán, amit a zuhanó Omen utolsó vizuális adatként rögzített huszonöt évvel korábban. Úgy gondolván, hogy a földrész lakatlan Nida megígérte, hogy megőrzi apja felfedezésének titkát addig a napig, amíg népének hasznára nem válhat. Nida uralkodása hosszúnak és békésnek mondható. Férjétől BBY 4 960-ban fia született. Neve Donellan lett és a megteremtett hagyományok alapján örökölte volna a nagyúri címet, de anyja túlélte őt és közel hetvenkilenc évig uralkodott, míg végül 4896-ban jobblétre szenderült. Tiszteletére minden hetvenkilencedik évben megrendezik a Nida Felemelkedésének Ünnepét.
Reméljük tetszett ez a „rövid” kis történelmi eszmefuttatás, nemsokára jön a következő rész, melyben tovább kalandozunk a Maderon-után Periódus eseményei között.
Addig is az SWMini legyen Veletek!
Korábbi írások
A Galaxis története I., II., III., IV., V., VI.
