A Star Wars filmekben, és minden hasonló alkotásban, ha jól megfigyeljük a párbajokat, láthatjuk, hogy személyenként eltérnek a mozdulatsorok. Vannak különböző harctechnikák? Bizony, hogy vannak, és most ezeket fogjuk kivesézni. Azoknak, akik nem jártasok ezekben a témákban és nem félnek az angoltól, ajánlom Antonie Bandele, vagy Jensaarai videóit a nagyobb körültekintés végett. A harctechnikák megvizsgálásakor azok gyengeségeit, és erősségeit mérem fel, összehasonlítva más formákkal, így vonva le következtetést. Csakis azok a küzdőstílusok lesznek említve, amelyek tisztán fénykardpárbajban alkalmazhatóak, így a teljes mértékben lézernyalábhárításra kifejlesztett technika a Shien ki lesz hagyva.
Most, hogy ezt tisztáztuk, nézzük is meg, hogy milyen fénykardvívási mozdulatokat alkalmaztak.
I. Shii-Cho
Shii-Cho a legalapvetőbb a küzdőstílusok közül. A Padawanok ezt kezdik el elsajátítani legelsőként, megtanulva a vágásokat, és az ellenfél sebezhető pontjainak támadását. A gyakorlónak meg kellett ismernie, melyek a könnyebben sebezhető részei az emberi testnek. Az első számú célpont a fej volt, a 2. és 3. a karok, 4. a mellkas vagy a hát, és végül a lábak. Ez a technika a legősibb mind közül. Megalkotása a fénykard technológiájánál is régebbi, így kezdetben ezt nem is fénykardpárbajokra találták ki, hanem hagyományos kardokkal való vívásra. Legfőbb ismertetőjele, hogy a használójának elsősorban az ellenfele lefegyverzésére kell törekednie, nem pedig a megsebesítésére. Egyszerűségében felülmúlja még a Soresut is, ahogy a 3. formánál itt is meglehetősen minimalisztikusak a mozdulatok, semmi feleslegest nem tartalmaz. A legtöbb Shii-Cho használónak át kellett adni magát az Erőnek, megnyílva teljesen. Ez lehetővé tette, hogy rögtönzött és kiszámíthatatlan mozdulatokkal töltse meg Csapásait. Azonban, az első forma meglehetősen hasznavehetetlen volt egy az egy elleni harcban, így a kifejezetten fénykardra kifejlesztett technikákkal szemben gyenge volt, mint például a 2.Makashi, és a 7.Juyo/Vaapad. A legjobb alkalmazni nagyobb csoportoknál, vagy Jar’Kai-t alkalmazó ellenfeleken. És bár rendelkezik, mind támadó, és mind védekező mechanizmusokkal, túlzás lenne azt állítani, hogy eredményesen lehet alkalmazni ezt más formákkal szemben.
Ismertebb alkalmazói: Kit Fisto, Kyle Katarn és Staas Allie.
II. Makashi
A 2. fénykardforma, a Makashi, fénykardpárbajokra lett kifejlesztve. Megalkotása egészen visszanyúlik a legelső Sötét Jedikhez, akik fegyvert fogtak néhai társaik ellen, így ennek a technikának a kifejlesztésére égető szükség lett. Könnyedén felismerhető eleganciájáról, és könnyed precíz mozgásáról. A Makashi, tekintetbe véve, hogy elődjéből származott, legtöbb aspektusában annak gyengeségei kihasználására összpontosít. A haladó használók, leginkább a támadásra koncentráltak; mivel a Makashi védekezése elmarad az elvárható szinttől, ezért az erő orientált formák, mint például a Djem so, Juyo és még az Ataru is hatékony lehet. Épp ezért pocsék több célpont ellen használni, és a lézernyalábok hárítására is alkalmatlan. A precizitásra fókuszálva, a Makashi használóknak nem kellett mozdulataikat megtölteni nagy erővel, hiszen az első formából beépítve, az ellenfél sebezhető pontjait támadta, ezért remekül alkalmazható Shii-Cho, Niman, és bizonyos esetekben akár Juyo ellen is. A leghatékonyabban alkalmazva a Makashi kiváló a harc kontrollálásához, kihasználva a nyitott formák gyengeségeit. A későbbi formákkal ellentétben, a Makashi a láb használatakor is az egyensúlyra törekedett. Célja, az ellenféllel a megfelelő távolság tartása egy egyenes mentén.
Ismertebb alkalmazói: Dooku Gróf, Darth Malak, és Darth Vader.
III. Soresu
A fénykardvariációk közül a 3. forma, a Soresu volt a megtestesítője a Jedi felfogásnak: A védekezés tökéletes kifejezése volt. Az erőt nem támadásra, hanem védekezésre kell felhasználni. A 3. forma mestereit sebezhetetlennek gondolták, hiszen olyan minimális mozdulatokat tartalmaz, hogy nem hagyott lehetőséget a védelem áttörésére. A klónháborúk idején a legtöbb Jedi ezt a technikát sajátította el, a lézerfegyverek elterjedése miatt. A kevés mozgás miatt, a legtöbb Soresu használó képes volt hosszú ideig harcolni, mivel alapvető eleme volt az akrobatikus mozgás, és erős csapás elkerülése. Mivel lézernyalábok hárítására lett kitalálva, az alkalmazónak rendkívüli reflexekkel kell rendelkezni, és alkalmazkodóképesek bármilyen helyzetben. Ezen összegzés után kijelenthető, hogy a 3. formának nincsen gyenge pontja. Talán egy rendkívül képzett Juyo mester lehet elegendő arra, hogy legyőzzön egy Soresu mestert. A másik oldalon viszont a Soresu bár egyértelműen védekező technika, mégis az összes többi ellen hatékonyan alkalmazható: Ugyanis addig kell csak védekeznie, amíg nem lát esélyt az ellentámadásra, vagy ellenfele ki nem merül.
Ismertebb alkalmazói: Obi-Wan Kenobi, Luke Skywalker és Darth Traya.
IV. Ataru
A 4. forma némi túlzással a 3. ellentéte. A támadás kerül előtérbe, a szinte nem is létező védekezés mellett. Abszolút a gyorsaságra helyezi a hangsúlyt, túlterhelve az ellenfelet gyors, akrobatikus mozgásokkal, ugrásokkal. A legjobb alkalmazni egy elsöprő támadássorozatban, hiszen kimerítő az alkalmazónak, és rövid időn belül elfáradhat. Épp ezért nem meglepő, hogy az Ataru több célponttal szemben sebezhető, valamint a Soresu képes ellehetetleníteni. Épp ezért tartják sokan számon leginkább egy kiegészítő formának, mintsem egy önállónak. Azonban az erő orientált formák, mint például a Djem so, ellen remekül lehetett felhasználni, hiszen a mozdulat mellőzi a mobilitást, és lehetőséget kínál a gyors fénykardmunkával operáló Atarunak. Ezenkívül, a legtöbb Ataru használó megtöltötte mozdulatait fizikai támadásokkal: rúgásokkal, ütésekkel.
Ismertebb használói: Yoda, Asoka Tano és Qui-Gon Jin.
V.Djem So
Az 5. forma tökéletes ötvözése a támadásnak és védekezésnek. Míg az Ataru a gyorsaságra törekszik, addig a Djem so az erőteljes elsöprő erejű csapásokra helyezi a hangsúlyt. Viszont ez a hátránya ezen formának. A központi elem az erő, így hiányoznak olyan részek, mint a mozgékonyság, és rugalmasság. Ebből kiindulva egy Soresu, vagy egy Ataru használó könnyedén ki tudta manőverezni a Djem so használót. Azonban, a Djem so remekül alkalmazható olyan harctechnikák ellen, ahol a használó nem visz nagy erőt a csapásokban. Így nagyszerű Makashi és még Juyo ellen is, mivel rendelkezik azzal az erővel, amellyel el lehet hárítani a Juyo támadásokat. Bizonyos esetekben akár Ataru ellen is, ha védekezésre lehet kényszeríteni az alkalmazóját.
Ismertebb alkalmazói: Darth Vader, Anakin Skywalker és Darth Malgus.
VI. Niman
A Niman talán a legérdekesebb párbaj orientált harciforma. A Niman egy tökéletes egyensúly volt a párbajozás, és az erő képességek becsempészése között. Nem olyan precíz, mint a 2. forma, de nem is annyira védekező, mint a 3. forma. Nem olyan gyors, mint az Ataru, és nem olyan erős, mint a Djem so. A Niman használók egy sajátos úton jártak,többnyire azok alkalmazzák, akik az erőképességeikre támaszkodnak a leginkább. Köztudottan gyenge volt a 2. párbajforma ellen, viszont nem feltétlenül volt gyengébb egyéb formákkal szemben. Ezzel ellentétben, alkalmazható volt Juyo ellen, mivel nyitott volt az erő alapú támadásokkal.
Ismertebb alkalmazói: Revan, Kao Cen Darach.
VII. Juyo/Vaapad
A végső forma a fénykardharcoknál, a Juyo leginkább a Sithekre jellemző, ugyanis a használónak erős érzelmekre van szüksége és élveznie kell a harcot. A Juyo csakis a támadásra koncentrál, semmiféle védelemmel nem rendelkezik. Mixelve az Ataru, és a Djem soból elemeket, gyors, de erős csapások jellemzőek. Épp ezért remekül használható Makashi ellen az ereje miatt, és alkalmazható Soresu ellen is, az erő és gyorsaság kombinálásával. Azonban, egy Juyo mester legyőzhető ellentámadásokkal, így verhető egy Djem so, vagy egy Niman mester által, tekintve, hogy a Juyo használók sebezhetőtek az erő alapú támadásokra.A Juyo alkalmazók közismertek voltak ezenkívül a csőlátásukról. A harc során a koncentráció, és az érzelmek miatt besszükül a látóterük – itt tér el a Vaapadtól.
A Vaapad használók közismertek voltak a tiszta elméjükről, a negatívum talán a kevesebb erő a csapásokba. A Vaapad a legújabb mind közül, rövid ideje alatt, csak egyetlen mester tudta elsajátítani tökéletes szinten anélkül, hogy elcsábult volna a Sötét oldal felé. A megalkotója Mace Windu, aki a saját gyengesége miatt fejlesztette ki: felhasználta a saját sötétségét, hogy a fény szolgálatába állítsa. A Vaapad erőssége, hogy képes erőt meríteni ellenfele érzelmeiből, és ellene fordítani. Így Sith-ek ellen remekül lehet bevetni, hiszen ők az érzelmeikből táplálkoznak, azt azonban botorság lenne állítani, hogy minden Sith ellen felhasználható. Ugyanis van rá példa, hogy egy Sith is képes higgadtan küzdeni, anélkül, hogy szenvedéllyel harcolna.
Ismertebb alkalmazói: Lord Scourge, Darth Maul, és Mace Windu.
Jar’Kai:
A legutolsó, de nem számozott fénykardstílus, a Jar’Kai, ami egy nem hivatalos harcmodor. Legtöbbször egy tovább gondolása volt valamelyiknek, leginkább Niman vagy Ataru használók képzik ki magukat erre a rendszerre. A Jar’Kai egy dupla-pengés technika, mely favorizálta a támadás. Remekül lehetett használni nagy tömegek ellen, azonban a két fénykard miatt fel kellett áldoznia az erőt a gyorsaságért. Egy Jar’Kai használó nagyon nyitott maradt az erőközpontú támadásokra, mint például a Djem so, vagy a Juyo. A két penge miatt, a Jar’Kai használók nagyon ritkán alkalmaznak erő alapú, vagy fizikai mozdulatokat.
Ismertebb használói: Asajj Ventress, a StarKiller klón, és Asoka Tano.
