Az Endor Open 2016 sorozat cikkei

• Első rész, célkitűzés, felkészülés menete,
• Második rész, egy részletes battlereport képekkel,
• Harmadik rész, több meccsről röviden, plusz elmélkedés általánosságban,
• Negyedik rész, a felkészülés felénél kiértékelés,
• Ötödik rész, a 2016 Hoth Open kiértékelés, és hogy ez milyen hatással lehet a mi verenyünkre,
• Hatodik rész, amikor is ugyan azt a listát rakom össze, mint a Világbajnok,
• Hetedik rész, Hangar bay, avagy garázsmenet
• Nyolcadik rész, beszámoló a versenyről
• SWMINI X-Wing podcast 4. adása, beszámoló a versenyről.

Először is szeretnék gratulálni a többi magyar versenyzőnek, akik elmentek a távoli Lengyelországba. Külön megemlítve a döntő napra bejutókat, Tóth Benjámint, a podcast és a közösség oszlopos tagját, Makfalvi Mártont, az swmini saját bajnokát (aki azóta az itthoni IV. Ligafordulót meg is nyerte a 3 Jumpmasterével!), és Kenessey Marcit, aki a legjobb 8 játékos közé jutott! Zoli, Jani és Attila is mindent megtett, hogy féljék a magyar X-Wing-eseket a lengyel kollégák.

A podcast későbbi adásaiban és egyéb cikkekben majd részletesen beszámolunk mindannyiunk tapasztalatairól. Addig is, az enyémet olvashatjátok alább.

Leegyszerűsítve, 3-3-at játszottam a fő versenyen, így lemaradtam a továbbjutásról az utolsó napra. Rengeteg kifogás már az eszembe jutott. Kezdve a triviálisokkal, mint hogy messze nem játszottam a legjobban. És ennyiben is hagyom, azt hiszem. Nem is voltam se kialudt, se kipihent. Volt is rajtam egyfajta bizonyítás vágy, és egyből szétesett a taktikám, amint nem úgy alakultak a dolgok, ahogy én terveztem. Ellenben messzemenően sportszerű voltam végig, és meglehetősen engedékeny, ami az egyik meccsembe is került.

Első meccsemen egy 2 méternél magasabb „Gnóm” becenevű játékost kaptam, aki Jonus kapitányt és még 3 darab Gamma bombert hozott. Nem volt nagy gyakorlatom muníciók ellen. Az volt a terv, Eaden vonjon el elég nagy tüzet, Dash meg hamar kiszedi Jonus-t, aztán lesz valami.

Eaden-nel meglepően jól repültem, sikerült pont range 2-be kerülni az ellenfél alakzatának első sorától, de egy elég nagy pofont kapott így is a 2 tie bombertől. Utána igyekeztem blokkolni, de Dash-re fordultak.

Ezután Eaden-nal túl határozatlan voltam, Dash meg egyexül csak sokára lőtte ki Jonus-t, cserébe 2 proton rakétától összesen 7-et sérült, hogy a bombereknek csak guidence chips extra módosításuk volt. Fránya direkt hit-ek. Dash le is esett, Eaden meg nem boldogult 3 bomber-rel, kilőtték.

Rossz repülésem mellé legfeljebb átlagos dobások társultak. Kellemetlen kombináció.

Második ellenfelem Kanan Biggs-et hozott, itt jól működött a listám, éppen hogy csak vesztettem el fele Eaden-t. Biggs nem túl jó 2 HLC ellen.

Harmadik ellenfelem Vader, Inquisitor, Yorr variánst hozta a Palp ászoknak, ami elég csúnya counter-em. Én úgy érzem, itt jól repültem, az ellenfél a zöld kockával a szememet is kidobta. Ügyesen átment az űrszemeteken, a stresszt az agresszívan előrerepülő Yorr leszedte, így akciózhattak az ászok, Palpa kétszer mentett meg obstacle krit-től a pajzs nélküli Inquisitort. Kellett volna, hogy az ellenfelem hibázzon, vagy rosszul dobjon. A tokeneket elköltötte támadásra, tehát simán leeshetett volna legalább az egyik ász. De nem így történt. Ez benne volt a listámban.

4. ellenfelem egy dupla K-wing-es bombázó lista volt. Advanced Slam-mel dobált Conner Net-eket, vagy mozgás előtt Proxy mine-okat. Mindezt Sabine-nal, így elég jó sebzést okozott volna. Itt nekem lejtett a pálya, ezért az elején megpróbált meglepni egy ügyes Conner Net-tel. Nagy mázlim volt, mert nem számítottam rá, ennek ellenére, más okból kifolyólag nem arra mentem, így elkerültem. Ha az a bomba eltalálta volna Dash-t, akkor két kör múlva leesik. Ellenben a Slam miatt nagyon kiszolgáltatott lett a Warden-e, és még csak a tüzet sem viszonozta. Megint pech-esen vesztettem el csak Eaden felét, most az volt az ok, hogy az egyik Proton krit Direct hit volt.

2-2, még bármi lehet. Gondoltam Én.

Következő ellenfelem egy angolul nem igazán folyékonyan kommunikáló, egyébként szimpatikus lengyel srác, aki Biggs Miranda Dutch kombót hozott, Mirandán Jan legényésggel, Biggs-en is még torpedó. Valahogy nem tűnt túl veszélyesnek, amíg Biggs hamar meghal. Nem a legjobb lett a rárepülésem, sokáig csak halogattuk az első lövéskört, végül ő jött ki belőle jobban. Hát Biggs nem halt meg olyan hamar, és még sokat is sebzett Range 3-ból. Dash egyedül nézett szembe Dutch Miranda párossal. Általában mindig sikerült csak Mirandával lövöldöznünk egymásra, de a pajzsvisszatöltése miatt egyszerűen nem fogyott annyira gyorsan, mint ahogy kellett volna.

Ellenfelem körülbelül egyetlen körben sem végezte el az akcióit rendesen. Én az elején még udvariasan figyelmeztettem, kérje ki a „fókuszokat” (ami nála a target lock megnevezése is volt a fókusz és az evade mellett, így eléggé koncetrálni kellett, mi a csudát csinál), utána, amikor meg már elkezdtem rosszul állni, nem éreztem volna sportszerűnek, mostantól „nem játszok helyette is”. Egy ilyen rangú eseményen még elsőre se kellett volna szólnom, de hát ez van, ügyesen megvertem magamat. Nagyon fárasztó volt így a meccs, annyira jól nem is játszott az ellenfelem, szóval kevésbé élveztem, és mivel ekkor ki is estem, eléggé keserű voltam, nem sok kedvem volt az utolsó meccshez.

Ahol is egy klasszikus, 8 TIE fighter-es swarm ellen mentem egy Armada játékos ellen, mint kiderült, és ezért csak úgy kb helyezgette a TIE fightereit (akciók végrehajtásában ő sem állt a helyzet magaslatán, neki is türelmesen „segítettem”). Én annyira elfáradtam előző meccsen és elcsüggedtem, hogy ráhagytam. Úgy éreztem, azért ezt megnyerhetem, de nem vonzott elsőre annyira a dolog. Ezért is lehet, Eaden-t túl hamar elkótyavetyéltem, és úgy halt meg, hogy 6 TIE volt még hátra. Sőt, volt egy pont, amikor 6 TIE ellen ment Dash, mindössze 2 életen! És onnan nyertem. Fel akartam adni, de nem akartam az ellenfelemtől elvenni a győzelmét, mert elég jól játszott, ezért nekiálltam küzdeni. És úgy küzdöttem, mint X-Wing-ben még nem sokszor. Volt annyi időm, hogy átgondoljam a lépéseimet, mert ellenfelemnek sokszor annyi hajója volt még fenn. Lecsipegettem őket, körönként maximum 1-2 lőtt rám, amiből néha még 1 le is esett. Majdnem időre ment, de nyertem. Ellenfelem eléggé meglepődött ezen, és lehet, én se voltam annyira „kellemes”, mert ahogy kezdett nőni az esélyem, úgy jött meg a játékkedvem is, ahogy kikerültem az átmeneti letargiából és a fáradtságból.

Végül úgy, hogy megmaradt az a 2 életem, nyertem. Mivel ő általában csak úgy lőtt rám, hogy a támadó hajójára már lőttem, és gyakran el is kellett költeni a fókuszát, illetve, ha több hajó tudott rám lőni, akkor a többség Range 3 aszteroidán át, így ehhez a kunszthoz csak kicsi szerencse kellett. 4 zöld kockával fókusszal a kettőt megdobni még belefér. Előtte meg az ő zöld kockája volt erős, amiért is nem haltak a TIE fighter-ek, így átlagban kiegyensúlyozott volt a szerencse, sőt, lehet, még mindig az ellenfelemnek ment.

Aztán az én szereplésem nem olyan érdekes, mert szerencsére 3 ügyes játékosunk továbbjutott, Marci meg egyenesen a legjobb 8 közé!

Tanulság?

Nem volt rossz kimenni, érdekes tapasztalat volt. Nem éreztem rosszul se magamat. Mármint, jó volt a srácokkal lógni, jobban megismerni őket. Varsó szép (érdekes?) város, de másfél nap alatt gyakorlatilag gyalog bejártuk. Lehet, a fáradtság, a saját magam által keletkezett belső feszültség, vagy a megfázás miatt, de nem adott akkora lelki löketet a „versenyzés”, ami egész nap alatt tartotta volna bennem a lelket, hogy „Huuú, de jó, zúzzunk!”. Maguk a meccsek sem voltak élvezetesebbek, mint a hazaiak, ha nem az első nemzetközi versenyemről lenne szó, akkor az elsőt és utolsót leszámítva mindet elfelejteném.

Szerintem a panaszkodásomnak két oka van.

Egy, hogy nem sikerült a magam által elvárt szintet hozni. Ciki. Majd legközelebb jobb leszek.

Kettő, a játék nekem még mindig (szerencsére) játék, és bár a versenyeket szeretem, mert egy egész napig játszhatok, más-más emberek ellen, és igyekszek magamból kihozni a legjobbat. És lényegesen jobban repültem 50 meccs után a listával (átlagban), mint az elején. Azonban kicsit sok volt, hogy ezt gyakoroltam szinte végig. Szerencsére volt 2 escalation verseny, és azokra is próbálgattam pár listát, így viszonylag más dolgokkal is repültem február-márciusban, azonban az elmúlt másfél hónapban 5 meccset leszámítva végig Dash-Eaden. Jól esik a gondolat, hogy most kicsit „mással repülhetek”.

Visszakanyarodva a második pontra, lehet, nem vagyok annyira kompetitív. Ha az lettem volna, az ötödik meccset nyerem, és más ellenfél ellen, de lett volna esélyem bekerülni. X-Wing-ben magam ellen versenyzek, magamnál akarok jobban repülni. Nem élvezek annyira egy meccset, amit az ellenfelem veszít csak el, és a legtöbbször élvezek egy vereséget, amiben mindent megtettem a győzelemért egy szoros, kellemes mérkőzésen.

Mennék-e jövőre? Lehet. A többiek biztosak benne, sőt, elkezdtek azon gondolkodni, még idén kimennek egy Open-re. Azt biztos nem vállalom be. Egy napra kiruccannék egy szomszéd országba autóval Regionals-ra vagy Nationals-re, az rendben van. Utazással együtt azonban 6 napunkba került most ez a verseny, többieknek 5, akik pénteken jöttek. Azért az sok idő.

Visszaolvasva az írásomat, elég savanyú hangon sikerült megírnom. Ez kicsit becsapós, élveztem a kint létet. Csak minél többet gondolok a versenyre, annál jobban bánt, hogy nekem nem jött össze, ami a srácoknak. Szóval irigy vagyok. Bár nem helyettük akartam bekerülni, hanem velük együtt. Jól néz ki, amit nyertek.

Ezúton is köszönöm Bendzsinek, aki adott nekem egy alt art-os Blue Squadron novice kártyát, mert én csak egyet kaptam Hangar Bay-en, ő meg, mint továbbjutó a főversenyen, többet. Meg gratulálok Zolinak is, aki a Hangar Bay-en szépített, ott 3-0-át játszott, és így összesítve 6-3 volt a listájával. És Hangar Bay-en az egyik ellenfele 5-1-et ment az első nap.

Zárszó helyett

Felesleges, a mi lett volna, ha jellegű dolgokon borongani. Kint voltunk, jól éreztük magunkat, küzdöttünk, és szerencsére páran nagyon szép helyezést értek el. Majd egyszer remélhetőleg Én is hasonló sikerekről számolhatok itt be.

Sőt, ez hozzáállás kérdése, nem? A hazai és a nemzetközi versenyeken megmutatom, hogy tudok ennél jobbat! Semmi ok a csüggedésre. Gazdagabb lettem egy tapasztalattal! Az swmini legyen veletek!

FRISSÍTÉS:

Az FFG is írt pár sort az eseményről utólag.