Itt vannak a Tankok, nahogymivan, A Wookiee-k!
Jajjanyám.
Mire ezt leírom, már komoly hordákat vizionálok belőlük az asztaloknál. Egyik kolléga a Magyar Imperial Assault Facebook csoportjában elég őszintén pedzegette, hogy vesz ebből a kiegből öt dobozzal, és az így generálódott mindösszesen 110 HP-t úgy lányos zavarában felsorakoztatja az asztalon. Aztán elindítja őket, és lesz, ami lesz.
Abban biztosak lehetünk, hogy amikor ez a csürhe támadó raj megindul, az olyan mint az összedőlő Unzen Vulkán Japánban. Csak ezek egy hegy súlyával megegyező, sárga és VÖRÖS kockát tolnak maguk előtt…
Egyébiránt már Han Solo is megmondta, és ő bizony zsigerből tolta a frankót:
Első sorban, teljesen nyugodtak lehetünk abban, hogy ellenfelünk az asztal szemközti felén máris úúútálni fog minket amikor ezek a szőrös majmok bestiák pályát érnek. Nézzük is meg gyorsan, hogy miért.
Először is, az alap „szürke” szakipar bekerülési költsége nyolc pont. Nyolc! O.O Ezért kapunk két jószágot, akik Cleavel-nek. Ha megvágnak, akkor vérzel, ráadásul egy Surge-ért cserében még plusz egy sebzést is oszthatnak a célpontnak. És ez még csupán a jéghegy csúcsa.
Ugyanis, ha sérülnek öt vagy több pontnyi HP-t, akkor minden támadásuk sebzéséhez kapnak plusz egy Surge jelzőt, ami lehetővé teszi, hogy bárkit szétfejeljenek akár korallzátony a hableányt. Bár ez már az arccal tompítás tipikus esete, de ugye, vannak dolgok, amiket kár boncolgatni. És ha ezt az öt vagy több pontnyi sérülést egy Elit példány nyeli be, akkor brutális sebzést tud kiszórni magából, ráadásul még viszonylag sokáig, mivel tengernyi HP-val gazdálkodhat. (Igen. Itt megint gondolkodhatunk azon, hogy mennyiség, vagy minőség, de ennél a lapnál erősen a mennyiség felé hajlik a mérleg nyelve. Mert, ha jó irányból fúj a szél, egy támadással nullázhatunk egy teljes Stormtrooper rajt, és inkább öt szürke egység, mintsem három elit…)
 |
 |
Hadjárat
Visszatérve a Hadjárathoz, kapunk a dobozban egy oldalküldetést, (mily meglepő) amit ha sikeresen abszolválnak a kedves játékos karakterek, nopersze némi zajkeltés, füst, por, blastertűz és robbanások árán, elnyerhetik csatlósnak ezeket a szörnyeket félelmet nem ismerő harcosokat.
Egész jól használhatóak a bolhás ágyelők srácok. Amíg a hősök végzik a dolgukat, ők szorgalmasan darabolják a Birodalmi játékos egységeit, vagy ha épp a hősök vannak játszós hangulatban, elzavarhatják őket, hogy a pálya feladatait szétüssék helyettük.
Skirmish
És elérkeztünk végre a játék esszenciájához, a Skirmish-ez. Itt ismét kitett magáért a csomag. Kezdjük mindjárt ezzel a Bevetési kártyával, ami a Fury of Kashyyyk. Ezt a kártyát bármely Wuki figurához vagy rajhoz csatolhatjuk. Ha az adott figura/raj sérül három pontnyit, azonnal Fókuszált lesz, ami akárhogy is nézem plusz egy zöld kockányi pofonadag.
Aztán van még itt pár Parancskártya is. Példának okáért a Wild Fury amit ha kijátszunk, a kijelölt egység kétszer támadhat. A támadás elején Fókuszált lesz, leadja mindkét támadását Fókuszáltan, mondjuk még a Fury of Kashyyk kártya hatása is érvényesül, akkor ott kő kövön nem marad. (Kivéve ha a célpont fehér kockával is védekezik, majd hanyag eleganciával dob egy Dodge-ot…) Igaz, hogy a támadások végén, az egység gazdagabb lesz egy Stun meg egy Bleed jelzővel, ami nem túl szívderítő. Bár ha minden jól alakult, akkor „a mór megtette kötelességét, a mór mehet…”
És érkezik, egy figura független kártya, ami a kocsmai verekedések édesbús, melankóliával teli, bár kissé fülledt világába kalauzol bennünket. Troppauer Hümér sem vázolhatná jobban eme helyzetet, bár ő lírai hangulatba ringatva magát (Is) múlatta az időt:
„A könnyező költő azonban nem kezdhette meg újabb műve felolvasását, mert néhány elszánt katona felemelkedett, és odajött elébe…
Ami azután következett, az olyan volt, mint valami rossz álom. A költő úgy vágta szájon a görög díjbirkózót, hogy az repedt állkapoccsal röpült egy vasoszlopnak, és elájult. Azután egyetlen könnyed mozdulattal a kanadai favágót fél kézzel nekicsapta a társainak…
A költő visszaült a helyére, kisimította piszkos papírcsomóját, és fennkölten így szólt:
– Anyám, te vagy árva fiad csillaga, írta Troppauer Hümér. Első ének…
A több, mint huszonkét oldalas verset azután már feszült figyelemmel hallgatták végig a légionisták.”
(Rejtő Jenő (P. Howard): Az előretolt helyőrség)
Erre az Improvised Weapons zsugára visszatérve egy akcióért cserében, végrehajthatunk egy távolsági támadást egy sárga és egy zöld kocka hathatós segítségével. Cserében nem vehetjük igénybe az adott egység képességeit. (Bocsi. Kicsit túltoltam, de annyira megfogja az egész történet lényegét a kártyán szereplő grafikai munka.)
Aztán akadnak még itt további lapok is. A Parting Blow. Ha egy ellenséges figura megpróbál lelépni egy közelharci egység mellől az azonnal nyakon vághatja azt, minden lelkiismeret furdalás nélkül. Ha ennél a momentumnál kijátszuk az Improvised Weapons kártyát, még utána is dobhatunk pár apróságot, ami épp a kezünk ügyébe akad. És ha már a közelünkből menekülő figura még mindig életben van, akkor színre lép a Wild Fury és akkor még gyorsan beleütünk kettőt. Hogyugye.
Ésmostúgy, a végére
Szerény véleményem szerint, (mivel nem szívügyem a terrorizmus Felkelés támogatása) maradtak volna inkább a dzsungelben.
Az egységek olcsók. Rengetek a sebpontjuk. Keményen odacsapnak és mindezt röhejes pontmennyiségért cserében teszik. A sebességük és a védekezésük teljesen átlagos. De, ennyi pontért, ezek a srácok ajándékként érkeznek a Felkelés parancsnokaihoz. Engem minden esetre leverne a víz, ha hanyag eleganciával odavágnák elém öt rajnyit a pályára.
Szóval, Hölgyek/Urak ez a kieg nagyon meleg. Túlontúl is. No de gond egy szál’ se! Nem a szél fújta össze a birodalom legjavát, hogy holmi vicsorgó, bolhás ágyelőktől berezeljenek!
Vagy, mégis?
