„Y-szárnyúakat fogunk használni a nagyobb tűzerejük miatt. De vigyázzatok mert úgy mozognak, mint egy álomkóros Hutt.”Luke Skywalker, a Kile II elleni támadás alatt

A Koensayr Manufacturing által gyártott BTL Y-szárnyú hajótípus a Lázadók Szövetségének legrégebbi, használatban lévő űrhajótípusa. Története egészen a Klónháborúkig nyúlik vissza, ekkor jelent meg ez a btl_s4_y_wing_flight_patch_by_viperaviator.jpgjellegzetes, formáját tekintve Y, illetve a Galaxisban használt közös nyelv ábécéje (az aurabesh) szerint yirt betűre hasonlító vadászgép. A három elterjedt variáns mellett – melyek közül az elsőt a Klónháborúkban, a másik kettőt pedig a Galaktikus Polgárháború alatt használtak főleg – öt kevésbé ismert fajtája is létezik.

BTL-B Y-szárnyú

Az első hajótípust, mely a gyárban a BTL-B típusmegjelölést kapta a Köztársasági Hadsereg számára fejlesztették ki a Klónháborúk alatt. A későbbi változatokkal ellentétben ennek a típusnak a hajtóműveit még burkolat borította, így azok szerves részét képezték a titániummal megerősített aluacél hajótestnek. A hajó kezelőszemélyzete 2 +1 főből állt, ennek tagjai a pilóta, a lövész és egy asztromechanikus droid, aki segítette a klónkatonákat feladatuk végrehajtásában. A beépített másod osztályú hiperhajtómű nagy előnynek számított annak tekintetében, hogy ezt felhasználva a vadászbombázó kötelékeknek nem volt szüksége sem szállítójárműre, sem pedig a hiperűrben történő utazáshoz szükséges gyűrűre, és a flottától külön, egyedül is tevékenykedhettek. A koordinátákat ez esetben is az asztrodroid tárolta. A BTL-B Y 23,04 méter hosszú vázának szerves részét alkotta a lövész számára kialakított buborék alakú lövészállás, mely 360 ‘-os szögben volt elforgatható és egy dupla könnyű ion ágyúval az ellenséges vadászgépek kiiktatásáért felelt. A btl-b_y-wing_fighter.jpgfegyverzethez két közepes lézerágyú tartozott még, mely az orr részen helyezkedett el, valamint egy 10 torpedó kilövésére alkalmas MG7-es típusjelzésű protontorpedó-vető. Ez a korai ipszilon-szárnyú variáns, vadászgép státusza mellett, mint már említettem bombázói feladatkörre is alkalmas volt, mely során proton bombák ledobásával osztotta az áldást. Atmoszférikus végsebességük 950 km/h óra volt, és 130 kilónyi rakomány szállítására voltak alkalmasak, teljesen feltankolva pedig 1 hétig voltak üzemképesek. A BTL-B Y-szárnyúak szerves részét képezték az Anakin Skywalker tábornok által a Köztársaság legjobb klón pilótáiból összeállított Árnyék századának, valamint részt vettek a Gvowri-i csatában, Po Koon és Saesee Tiin Jedi tábornokok vezetése alatt a Vadász század részeiként. Később a híres Vörös és Kék, valamint az Arany században is nem kis szerephez jutottak.

BTL-S3 Y-szárnyú

A kétszemélyes BTL-S3 Y volt a legelterjedtebb változata az ipszilonszárnyú hajócsaládnak. Ez a űrvadászbombázó is 2+1 személyes, és a fegyverzetért felelős tiszt feladata általában az ion ágyúk kezelése volt. Luke Skywalker is ezt a típusú vadászbombázót használta a Panna bolygó holdján, a Panna Primeon végrehajtott küldetése során, ahol először találkozott a galaxis egyik legismertebb fejvadászával, Boba Fettel.swywing13.jpg
Sok S3-as került átalakításra, melynek során az elsősorban védekezésre alkalmas ion ágyút lecserélték gyors-tüzelésű, robbanólövedékek kilövésére alkalmas lövegtornyokra, valamint az orr részen található dupla lézerágyút egy részecskeágyú váltotta fel. Ez, az SB3-asnak nevezett variáns elsősorban a nagy hadihajók ellen vetették be (az Acclamator osztályú Csillagrombolók és az ennél nagyobb hajók tartoznak ebbe a kategóriába), azonban az új B-szárnyú nehézbombázók megjelenésével megszűnt alkalmazásuk.

BTL-A4 Y-szárnyú

A Koensayr BTL-A4 Y-szárnyú egy egyszemélyes űrvadászbombázó, az előzőekben tárgyalt BTL-S3-as átalakított változata. A 16 méter hosszú titániummal megerősített aluacél ötvözetű Y alakú hajótestet két ion sugárhajtómű hozza mozgásba. Mivel ez a variáns könnyen átalakítható, így elődeihez képest háromszor nagyobb élettartammal rendelkezik egy esetleges összecsapás során, azonban a védőpajzsok ereje ywing.jpgcsökkentésre került, valamint a pilótafülke tetején elhelyezkedő négy irányba forgatható és stabilizálható, ionágyú pontossága is csorbát szenvedett. Az ion ágyút általában a pilótafülével párhuzamosan, a hajóorr felé néző állapotban használták, azonban egyes Lázadó pilóták jobban szerették, ha az ágyú hátrafelé, a hajófenék felé volt forgatva, ezzel növelvén túlélési esélyeiket. A pajzsrendszer energiafelvételének csökkentésével a hajtóművek teljesítményének növekedését sikerült elérni, de még így is az egyik legkevésbé kedvelt hajónak számított a Lázadás pilótái között. A hajó-hajó elleni párharcokban ugyan nem szerepelt túl fényesen, azonban más, nagyobb űrhajók ellen így is könnyedén bevethető volt, és kimagaslóan vizsgázott a földi célpontok elleni bombázások során.

Felépítés

Az ék alakú pilótafülke és a Guidenhauser rendszerű katapult rendszer a hajótest elején helyezkedik el, a fülke mögött pedig a középső szárnyfőtartón a Novaldex típusú áramfejlesztő mellett a Thiodyne 03-R kriogén üzemanyagcella és ionizáló reaktor kapott helyet. Ezek együttesen biztosítják a hajó és a hajtóművek energiaellátását. A szárnyfőtartó két oldalán egy-egy távtartó segítségével van felfüggesztve a két Koensayr R200-as ion sugárhajtómű, melynek segítségével az A4-es variáns 1000 km/h atmoszférikus végsebességre képes, legnagyobb gyorsulása pedig 2,7 G. A hajtóműveken az iongázok kivezetését úgynevezett sch-ywing.jpgléggömbkosarak segítségével oldják meg és ezek mellett található beszerelve egy-egy félgömb alakú burkolat alatt a Fabritech Anx-y nagy-távolságú szenzor, kiegészítve a PA-9r típusú felderítő komputerrel és a PG-7u rövid távú, elsődleges veszélyérzékelő rendszerrel. Az R-300-H típusú I. osztályú hiperhajtómű is a szárnyfőtartóra, a hajó hátsó részén található, valamint ide került elhelyezésre a Chempat pajzsgenerátor is, mely a hajó védelméért felel. Közvetlenül a pilótafülke mögött, ahogy azt a T-65-ös X-szárnyúnál is, egy asztromechanikus droid elhelyezésére alkalmas tárolót alakítottak ki. A hajtóművek mellett három antigravitációs motor segített a pilótának a manőverezésben atmoszférikus körülmények között. Teljes feltöltöttség mellett egy hétig volt üzemképes és 110 kilogrammnyi egyéb rakomány szállítására elegendő hely volt rajta. A gyár futószalagairól frissen lekerült gépeken a szárnyfőtartót és a hajtóműveket páncélozott burkolat fedte, azonban a Lázadók technikusai ezeket eltávolították, megkönnyítvén a hajók földi karbantartását.

Vezérlőrendszer és elektronika

Az A4-es Y-szárnyű vezérlőrendszere a Fabritech által gyártott Anc 2.7-es verziójú nyomkövető számítógépből, melyet egy SI 5g7 „Quickscan” képalkotórendszer egészít ki, valamint a Subpro által kifejlesztett NH-7-es repülésvezérlőrendszerből áll.

Fegyverzet

A gép fegyverzete a pilótafülkén található. A két Taim & Bak IX4, illetve KX5-ös lézerágyút és az Arakyd Vállalat által gyártott Flex Tube protontorpedó-vetőt a hajóorra szerelték, a torpedóvető 4×2 lövedék tárolására és kilövésére volt alkalmas. Ahogy az, az előzőekben említésre került, a tornyos felépítésű ArMek SW-4 típusú ionágyú a pilótafülke tetején kapott helyet. Ezek mellett az A4-es 20 darab protonbomba szállítására volt alkalmas, melyeket bombázási feladatok során, földi célpontok ellen használtak elsősorban.

Hosszú története során megannyi ütközetben vett részt ez a hajótípus is, a Vörös és Arany Század pilótái különösképpen kedvelték ezeket a lomha, de annál hatásosabb űrhajókat. A yavini csatánál három A4-es volt az, melynek pilótái először repültek be a Halálcsillag felületén található „lövészárok” rendszerbe, hogy kilőhessék protontorpedóikat a híres hőkivezetőnyílás ellen. Az Arany osztag tagjait, név szerint Tiree-t (Arany Kettes) és Jon „Dutch” Vander-t (Arany Vezér) azonban a Sith sötét nagyura Darth Vader (aki korábban a Köztársaság egyik hős tábornoka volt, akkor még Anakin Skywalker néven) lőtte le az árokrendszerben történő rövid üldözés során, majd a menekülni készülő Davish „Pops” Krail-nak (Arany Ötös) sem kegyelmezett. Végül, mint azt már tudjuk egy T-65-ös és Luke Skywalker kellett ahhoz, hogy a küldetést sikeresen teljesíthessék és a Halálcsillag ywing_targeting_comp.pngelpusztításra kerüljön. A küldetés során kizárólag Y-szárnyúakat vezető Arany század súlyos veszteségeket szenvedett. A fentebb említett három századtagon kívül, ugyanezen támadás során hunyt el Ryle Torsyn (Arany Hármas), Hol Okand (Arany Hatos) és Lepira (Arany Négyes) is. Egyedül az Arany Hetes, Keyan Farlander élte túl az összecsapást, talán ezzel érdemelvén ki a „Lucky” azaz „Szerencsés” becenevet. A yavini csata mellett ezek a hajók is jelen voltak Hothnál, a Kile II melletti űrállomás elleni támadásnál és az endori csatánál is. Ace Azzameen is egy A4-essel csatlakozott Skywalkerrel és elmaradhatatlan T-65-ösével egyetemben, a főleg bothanokból álló Kék Századhoz – említésre méltó, hogy a Kék Század pilótái az S3-as ipszilonokat favorizálták – a Birodalom Suprosa nevű Mobquet típusú közepes szállítóhajója elleni támadás során.

BTL-A4 Y-szárnyú “LongProbe”

Ezt a ritka hajótípust elsősorban felderítő missziókra alkalmazta a Lázadók Szövetsége. A pilótafülke létfenntartó lprobe.jpgés katapultáló rendszerének kiszerelésével, valamint az ionágyú tornyának átalakításával és fixálásával könnyítettek a gép vázának össztömegén. Beépítésre került még egy másodlagos, 12-es osztályú hiperhajtómű, valamint megnövelték a rakterének befogadóképességét 220 kilogrammra. Fegyverzete teljesen megegyezett a sima A4-es fegyverzetével (bár protonbombákat már nem tudott célba juttatni), viszont felszerelték egy navigációs rendszerrel, valamint a szkennereinek hatótávolságát és az üzem-anyagtároló kapacitását is megnövelték, elősegítvén a minél hosszabb utak megtételét.

BTL-S3 Y-szárnyú “Courier”

A Lázadó Szövetség Hírszerzőszolgálata ezeket az átalakított S3-asokat használta hosszabb, szállító feladatok megtételére. A „Futár” nem volt ionágyúval felszerelve, valamint a pilótafülke megnövelésével öt ember szállítására is alkalmassá vált. A gép hasán egy speciálisan kialakított, nyitható részt hoztak létre, mely a ywingcourier.pnglandolás során a gép gyors elhagyását volt hivatott elősegíteni, valamint lehetőséget adott az utasoknak a nagy magasságból történő ejtőernyősugrásra is. Az utolsó Lázadó katonák ilyen típusú hajókkal menekültek el a Hoth bolygóról a Birodalom támadása során.

Az eddig felsorolt ipszilonokon kívül még két kevésbé ismert típust érdemes megemlítenem, hogy teljes legyen a hajóról alkotott képünk. Az egyik a keresztségben egyszerűen csak Könnyű Y-szárnyú megjelölést kapó típus, melynek hajtóművei és szárnyfőtartója között nem voltak táveltartók, valamint a Nehéz Y-szárnyú, amely négy hajtóművel rendelkezett.

Összegezvén az eddigieket kijelenthető, hogy az Y-szárnyú volt a Lázadók flottájának egyik legtöbbet és legváltozatosabban használt hajótípusa, azonban hosszú története során eljárt felette az idő és nem volt képes tartani az iramot az újabb, fejlettebb hajótípusokkal. Viszont kijelenthető, hogy ugyanúgy ikonikus hajója a Star Wars univerzumának, ahogyan egy X-szárnyú vagy egy TIE típusú űrvadász is az – utóbbit, ha igény van rá Tőletek, kedves Olvasók, a következő cikkemben veszem nagyító alá.

Felhasznált források:

  •  A Wookiepedia témába vágó cikkei

  •  Bill Smith Star Wars – The Essential Guide to Vechicles and Vessels

További bejegyzések

3 HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ