Sajnos tizenéves korom óta súlyos Star Wars fertőzésben szenvedek. Ebből kigyógyítani még Jar Jar Binks sem tudott, pedig beneveztem volna rá, hogy Boba Fett után hajítsam őméltósága, a fenséges Sarlacc gödrébe azt a …karaktert. Sem az idő, sem a félremagyarázott történelem nem tudott (a bűnözőkből és egyéb söpredékből építkező lázadás állítólagos sikerei) eltántorítani attól, hogy ebben a nagyszerű univerzumban töltsem az időt, melyet annyira átjár az Erő. Jó pár szerepjáték ülés, X-Wing miniatures csata után már vágytam arra, hogy valami hasonló terepen is kipróbálhassam a Star Wars világát, mint mondjuk anno a W40K terepasztalos stratégia, vagy a kopottra nyúzott Descent.

Aztán 2014 augusztusában lebegtette be az FFG, hogy érkezni fog. Onnantól kezdve már vágtam a centit, hogy mikor kerül a kezeim közé. Azóta rengeteg élménnyel lettem gazdagabb, nem csak én hanem a barátaim és a családtagjaim is, akikkel sikerült együtt játszanom ezzel a remek játékkal.

Először az lepett meg, hogy van benne anyag. Ahogy Penge Borisz is mondaná: „ A súly, a megbízhatóság jele.” Nos. Ennek van súlya. Először is van benne egy tonnányi műanyag figura, rengeteg kártya, állapotjelző és sok más egyéb huncutság, aminek úgy kicsomagolás közben nem igazán jövünk rá a szerepére.

Aztán szembe jönnek a figurák és az ember egy doboz sörrel a kezében ülve a szőnyegen, kártyavédőfóliázás közben újra éli gyermekkora blaster tűztől hangos csatáit. Ahol a szétfröccsenő bélsár bűzébe égett hús szaga vegyült. Amikor a csata hevében láttad, ahogy pár tíz méternyire egy roncsá lőtt Y-Szárnyú csapódott az esőtől sártengerré változott földnek. Hajtóműgondolái önálló életre kelve pörögtek tovább, lángoló ujjaként tépve mély sebeket az erdő harcoktól nyomorított testébe. Egy R2 -es asztrodroid sikított fel hisztérikusan és a halott hajó energiacellái jégfehér, fülsértő visítással detonáltak. Légnyomás csapott az agyagos földnek, páncélodra göröngyök és repeszek zápora hullott. Tisztuló látásoddal csak homályosan érzékelted, ahogy egy lépegető raj lépett át fedezéked felett, nehézfegyver tűzzel árasztva el a felkelők maradékát. Majd, megmelegedett a söröd és újat bontottál…

Szóval, élethűek a figurák. Jól kidolgozottak. Vannak öntési sorják, néha hibák is, de ezek egy kis odafigyeléssel orvosolhatók. Már ha nem szakadnak le a talpakról, mint nálam. Két kutász – droid a háromból hagyta ott a stabil létezés örömeit és állt volna önálló lábra…

A kártyák szépek. A grafikák visszaadják a Star Wars univerzum hangulatát. Ez szintén elmondható a terepet alkotó térképlapokról is, hozzák azt a minőséget amit az ember az FFG-től elvár.

A szabályokba több lépésben, rendkívül érthetően, számos példával segítve vezet be minket a játék. Ott kezdődik, hogy már rögtön a kicsomagolásnál ránk mosolyog egy RTFM Imperial Assault Learn-to-Paly Guide keresztelt füzetecske, amit ha végigböngészünk, gyakorlatilag 95% -ban készen állunk arra, hogy belecsaphassunk a lecsóba. Ezen felül kapunk egy Hadjárat leírást, valamint egy részletes Szabálymagyarázatot is. Ha már valakinek volt dolga korábban a Descent (Odalent) társasjátékkal, akkor rengeteg ismerős elemmel találkozhat ebben is.

Maga a játék két részre osztható. Van a Hadjárat, ahol maximum négy terrorista gazember felkelő próbál felülkerekedni a békét óvó birodalmi erőkön, valamint egy Skirmish (Összecsapás) mód ahol a két oldal csapatait irányítva tudjuk eldönteni, hogy kinek hol a helye az Erőben.

A Hadjárat


Erősen bejön az egyszerűsített szerepjáték vonal. A karakterek fejlődnek, új képességekre tesznek szert. Új tárgyakat szereznek, személyes küldetéseket teljesítenek, melyben kicsit több figyelmet kap az adott karakter és jobban megismerhetjük a személyes történetét, valamint hasznos eszközökkel, fegyverekkel és más kütyükkel erősíthetjük kedvencünket (Personal Fat Loot). Nem utolsósorban a Damjanich utcai hősök is segíthetik a játékosok életét, ha nem is mind az alapjáték megvásárlásakor, de a temérdek beszerezhető és folyamatosan érkező kiegészítővel biztosan.

Ez szintén vonatkozik a DM-re is, aki ebben az esetben a birodalmi erőket irányítja. Ő nem tárgyakkal lesz gazdagabb a történet kibontakozása során. Értékes képességeket és egyéb módosítókat szerez a bevethető egységek fejlesztésére, vagy a lázadóknak csomagolt meglepetések felhasználásával válhat erősebbé. Egyes mellékküldetések kiválasztásával is juthat hathatósabb érvekhez a játékosok ellenében, és akár olyan arcok mint Boba Fett vagy akár Darth Vader is támogathatja csapatait.

Magát a küldetésvonalat meghatározza az, hogy alakul az egyes küldetések végeredménye. Zavar támadt e az Erőben és a lázadók, vagy a béke nemes őrzője, a Birodalom szerezte e meg a győzelmet. A történetfonal jól átgondolt, élvezetes, és a mindkét oldal által választható mellékküldetések miatt, változatos és szórakoztató marad.

Általánosságban elmondható, hogy a Diablo egyes szériáin felnőve ez nem okoz komolyabb lelki gyötrelmet. Aki pedig a mélyszerepjátékra vágyik, az úgy sem ezt fogja választani. A középút viszont nagyon jól el lett találva. Élvezhető, játszható, esemény orientált.

Remekül ráérez az ember arra, hogy csapatot alkotva viheti csak az ügyét sikerre. Itt a magányos, forrófejű hősök gyorsan keverednek a nyári avar illatával. Fontos a küldetésekre koncentrálni, szem előtt tartva a megoldandó feladatot. Van más út is persze, de az egy csendes, kies és hideg zsákutcába vezet.

Skirmish (Összecsapás)

Fogjuk magunkat és ama felebarátunkat aki hajlandó erre időt szánni, és különösebb lelkifurdalás nélkül metsszük át egymás torkát az aktuális popvilág színeiben tündöklő fénykardokkal, vagy lőjük ronggyá kedélyesen.

Mindkét játékos adott pontértékből állítja össze a bevetendő csapatait (Deployments Cards) és építi fel Parancskártya pakliját (Command Cards Deck). Ez alap esetben 40 pont. A Deployments Cards tartalmazza a bevetésre kerülő egység vagy karakter értékeit, képességeit, a Command Cards pedig új jártasságokkal tápolja látja el a pályán harcoló csapatainkat, karaktereinket.

Majd meghatározásra kerül, hogy mi a küzdelem célja. Elfoglalni és megtartani adott tereppontokat, adatokat megszerezni egy terminálból, vagy csak egyszerűen túl meleg volt a sör, a cigi füsttől nem láttuk a csapost, hogy újat kérjünk. És az a pár fejlövés totál véletlenül érte a szemközti sarokban nyelvét nyújtogató gangent. És mi nem tehetünk róla, hogy ebből az ártatlan közjátékból adódóan két jedi is elhunyt, lángba borult Mos Eisly külvárosa, valamint felrobbant pár csempészbárka a kikötőben. Az is csak egy mellékzönge, hogy AT-ST-k lepték el a környező utcákat és lerohadt ennek a retkes kalóztanyának a teljes energiaellátása…

Egyszóval kiválasztjuk a kedvünkre való Skirmish pályát, összeállítjuk a csapatainkat, felépítjük a parancs paklit, meghatározzuk a játék győzelmi céljait és kezdődhet a meccs.

Van pár apróság, amiben az Összecsapás szabályrendszere különbözök a Hadjáratétól. A hősök nem hősként, hanem egyszerű talpasként funkcionálnak. Máshogy viselik el az állóképesség vesztést, nem használhatnak felszerelés kártyákat, nem nyitogathatnak ládákat extra loot reményében és nem pihenhetnek. A támadások is más mederbe terelődnek, csak a kártyáikon feltüntetett képességeiket alkalmazhatják az adott egységek.

Az összecsapás akkor zárul, amikor az egyék fél összeszed 40 győzelmi pontot. Ez az ellenfél figuráinak hidegre tételéből, a játékcélok teljesítéséből, valamint egyes Parancs és Bevetési kártyák által is juthatunk győzelmi pontokhoz. Ha valakinek az összes karaktere megsemmisül, akkor győzelmi pont nélkül zárja a játékot.

Ésmostakkor” megéri ezt a cuccot megvenni?

Nem bántam meg, hogy beruháztam erre a játékra. Egy tisztes iparosmunkával állunk szemben, ami valljuk be férfiasan, csak egy vérfrissítésen átesett Descent klón, örökölve a szülő összes hibáját és erényét. Azonban a hadjárat mód sokáig élvezetes kikapcsolódást nyújt és a történetfonal kidolgozása, a mellékküldetések rendszere folyamatosan ébren tartja az ember érdeklődését a kampány során. Az összecsapás mód újabb szintre emeli a játékot, lehetőséget biztosít taktikai képességeink csiszolására. És nincs annál szebb látvány, amikor Darth Vader elszabadul a pályán és még Gandalf sem állíthatja meg.

Folyamatosan érkeznek a kiegészítők a játékhoz, új küldetésekkel, ellenfelekkel, harcostársakkal gazdagítva és új kihívások elé állítva a játékosokat. A figurák kifestése nem nagy ördöngösség és nagyban emeli a játék cool faktorát. Festésről útmutatót itt és itt találhattok.

Ha szereted a Star Wars univerzumát, és egy igényesen kidolgozott játékra vágysz, akkor az Imperial Assault -tal nem nyúlhatsz mellé. Hosszú ideig élvezhető, mind a családoddal mind a barátaiddal. Egyszóval simán megérte annak a négy rekesznyi sörnek az árát amennyiért sikerült beszereznem. Nektek is nyugodt szívvel tudom ajánlani. A magyar fordítás folyamatban van, reméljük hamarosan azt is megoszthatjuk veletek.

Mike Stone

További bejegyzések

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ