Aki már többször is olvasott a Klónháború időszakából, az szinte biztos, hogy találkozott már Karen Traviss nevével könyvválasztás közben. Sokak által kedvelt sorozata a Republic Commando, melyben elit klónkatonák életébe nyerhetünk bepillantást. A II. és a III. epizód közötti időszakból Traviss könyvei közül magyar fordításban 5 jelent meg, időrendileg az első A klónok háborúja. Szóval lássuk egy kicsit ezt a könyvet, mindenféle spoiler nélkül.
Ahogyan azt a könyvborítóról megtudhatjuk, Jabba fiát elrabolják Dooku megbízásában, majd a kis hutt Asajj Ventress kezei közé kerül. Minden a Jabba által kézben tartott hiperűr vonalak megkaparintása miatt kezdődik, a Köztársaság és a Szeparatisták is magukénak akarják ezeket. A TCW jól ismert karakterei is feltűnnek, az 501-es osztaggal Anakin és Ahsoka indul küldetésre; de természetsen Obi-Wan sem maradhatott ki a történetből. A könyvborító alapján egy izgalmas, fordulatos könyvvel állunk szemben, és ez így is van! Azonban…
Én tényleg nagyon megpróbáltam szeretni, de egyszerűen nem ment. Nagyszerű a cselekmény, az írónő eszméletlenül jól operál a különböző karakterekkel a harctéren, de szerintem nem érti rendesen sem Anakin sem Obi-Wan karakterét. Iszonyúan jól, a megismert módon hoz mindenkit, de a már említett két jedinél ez nagyon nem sikerült neki.
Nagyon fontos, nem elfelejtendő tény Anakin Vaderré válása során, hogy ez egy folyamat, ami majdnem onnan indul, hogy Qui-Gon rátalál a Tatooine-on. Palpatine kezdettől fogva manipulálja, bár ez nagyobb jelentőséget inkább a Klónháború időszaka alatt kap. Anakin bukásának nagyon sok tényezője van; és sosem szabad elfelejteni, hogy éppen melyik lépcsőfokon áll. A könyv 22 évvel az eredeti trilógia első része, az Egy új remény előtt játszódik, azaz abban az évben, amikor a prequels II. része. Nem régen halt meg Shmi Sykwalker, ami természetes, hogy befolyásolja Anakin gondolatait, cselekedeteit, stb.; de nagyon nem mindegy, hogy mennyire. Az tény, hogy jobb kezének elvesztése és még több testrész levágatása Vaderré válása közötti időben egyre inkább rátér a harag ösvényére; de az a fajta düh, gyűlölet és szenvedély, ami Mace Windu kezének lecsapása után tombol benne, véletlenül sem hasonlítható össze azzal, ami a folyamat elejét jellemzi. És azt nézve, hogy ez a könyv mikor játszódik… Anakin haragja és a rajta elhatalmasodó őrületféleség túl sok, nekem megölte egy kicsit a karaktert.
Obi-Wan kapcsán… Azt már meg sem kellene említenem, hogy továbbra is fáj olvasni a magyar fordítás „Obi-van”-ját, de ezen túl sem voltam vele nagyon megbékélve. Oké, értem én, hogy a Star 
Wars a Skywalkerek körül forog (bár az új trilógia esetében erről nem tudunk még), de azért ő egy nagyon-nagyon fontos karakter. Túl sokat a filmekből nem kapunk belőle – én legalábbis nem bánnám, ha több lenne -, így végül is egész tág keretek között, de… Nem! Tényleg megpróbáltam belemagyarázni a karakterbe az olvasottakat, de nem jött össze. Nekem OOC volt néhol, szerintem az írónő nem teljesen érti meg, vagy talán szebb úgy mondani, hogy picit önkényesen értelmezi a karaktert. És hogy ne csak a levegőbe beszéljek: Karen Miller 3 könyvet írt ugyanebből az időszakból, kettő központjában Obi-Wan és Anakin áll. Ugyan a Legends-be sorolták és nincsen magyar fordítás, de mindenképpen ajánlom minden angolul tudónak a Gambit sorozatot.
Az, hogy egy togruta miért eszik patkányt és hogy ezzel kapcsolatban miért van jópár beszólás Anakin és Ahsoka között… Esküszöm nem értem. Oké, a togruták ragadozók, de egyszerűen nem tudom azt elképzelni, hogy Ahsoka egy patkányt üldöz valami sikátorban. Egyszerűen csak… Illúzióromboló.
Viszont mégis, minden ellenére is azt kell mondjam, hogy ajánlani tudom. Talán akik érzékenyek a kicsit OOC Obi-Wanra és az eltúlzott Anakinre, azoknak nem feltétlen javaslom, de egyébként megéri elolvasni mindenképp. Ha másért nem is, akkor csak a harcok miatt: Karen Traviss csatajelenetei királyak, de nagyon. És ugyan a két jedi kapcsán szerintem nem találta el a dolgot, a többi szereplő, pl. Jabba esetében annál inkább. Több karakter is nagyon jó, de külön élmény volt a hutt gondolataiba betekintést kapni. Talán nem véletlenül annyira felkapott a Rebuplic Commando, az írónő zseniálisan operál a klónkatonákkal a harctéren és azon túl.
Remélem az olvasás hiányban szenvedőknek adhattam egy jó tippet, ezeken a szeszélyes májusi napokon nincs is jobb, mint egy kis lövöldözés és fénykardpárbaj! 😉
Az Erő és az SWmini legyen veletek!
