Hatalmas zavar támad az Erőben! Izé, a pénztárcáinkban…

Réges – rég, egy messzi – messzi időszeletben, élt egy kamasz, akit rohadtul egyáltalán nem érdekelt a párologtatók bináris nyelve, viszont napokat volt képes játszani a számítógépén olyan játékokkal, mint például az X-Wing, vagy a TIE Fighter, nem is beszélve arról a csodáról, ami még Ye. 1998 -ban debütált egy apró, peremvidéki gyarmatbolygón. A játék nem volt más, mint a Star Wars: Rebellion.

A játékról úgy röviden és tömören annyit el tudok mondani, hogy egész jókat szórakoztunk vele. Építettük az infrastruktúrát, gyártottuk a hajókat. A nevesített karaktereink küldetésekre indultak, és jókat rötyögtünk, amikor az Uralkodó és Vader börtönbe került. A 3D űrharctól kicsit szétment a biztosíték nálam, de amúgy korrektül agyonvágtuk az időt vele. Azonban néhány vérpista sith beállítottságú kritikus, nem átallotta tízes skálán átlag alattinak értékelni a cuccot, de volt aki odáig volt érte. Sőt, akadnak még olyan harcosok galaxis szerte, akik mind a mai napig nyúzzák a szoftvert. Elég erős az áthallás a két játék között, szóval nézzük is meg, hogy mit ígér az FFG, mi az ami jövőre felrobbantja a bankszámlánkat és újabb meredek alkuba kényszerít bennünket az Feleséggel/Barátnővel Uralkodóval… 🙂

Méretek

Minden viszonylagos, én akkorára becsülöm a dobozka nagyságát, mint az Armada vagy Imperial Assault Core Set. Azokban a bennük lévő cuccokkal együtt is akadt bőséggel hely, sőt, egy csomó ordítóan kihasználatlanul, szóval elfér benne ez a motyó is bőven. Kapunk a játékhoz  több mint 150 figurát, amit akár ki is festhetünk. Mi az, hogy akár? Lesz köztük sok apróság. Csillagrombolók, AT-AT-k, MC80 cirkálók, TIE vadászok entyempentyem és két Halálcsillag. Legalábbis ennyit láttunk. Lehetne három? – kérdezi az egyszeri Tarkin Nagymoff, no de ugye ne legyünk telhetetlenek. 

Két játéktáblát is csomagoltak a pakkhoz, melyeken mintegy harminckét galaxist robbanthatunk apró cafatokra látogathatunk meg, pálmaágakat lengetve a buksink körül.

Olyan arcokat küldhetünk érdekeink magasztos oltárán a vágóhídra, mint Leia Organa, Mon Mothma és Grand Moff Tarkin. De spéci küldetésekre zavarhatjuk el especiel’ Szkájwóker Lajost a Dagobah reccer’be fűért a Jedik útjait fürkészni és kedvenc jófiúnk, Darth Vader is ringbe szállhat, hogy Han Solo ne jégkockában végezze, hanem kockára vágva. De ha jól látom, akkor Őfelségét a Császárt is irányíthatjuk a játék során, szóval mi magunk leszünk az Erő világos vagy sötét oldala. Minden nézőpont kérdése kérem…

Ez a Galaktikus Polgárháború kora

A Rebellion a klasszikus Star Wars trilógiát próbálja egyetlen játékba sűríteni. Akkor nem lesz csak kettő Halálcsillag… 🙁 Minden kör három fázisból áll és ezeken a fázisokon át tönkrezúzhatunk rengeteg csillaghajót, szabotázs akciókat hajthatunk végre, vagy épp kémkedésre adhatjuk a fejünket. De képezhetjük a Jedi karaktereket (Mind az egyet.), lavírozhatunk sikamlós politikai útvesztőkben de ami nagyon tuti és csinos kis dolog, a terrorista Lázadó hősöket átállíthatjuk az Erő tiszta, békés oldalára.

A játékban is nyomon követhető a mindkét fél helyzetéből adódó asszimetria. A Galaktikus Birodalom és a Lázadók Szövetsége különböző játékstílust kíván, mindkettővel másként érhetjük el az áhított győzelmet.

A Galaktikus Birodalom játékosaként Rohamosztagosok légióit küldhetjük vezethetjük csatába, rendelkezhetünk hatalmas TIE vadász és Csillagromboló kötelékek felett és ha úri kedvünk úgy diktálja (no meg a nyersanyagok) akkor bevethetjük a Halálcsillagot is. Ezekkel az eszközökkel, a békés diplomácia útján terelgethetjük a jámbor polgárainkat és ha ezektől az érvektől sem látják be, hogy az igazság és béke őreként csak nekünk lehet igazunk, még mindig felrobbanthatjuk a renitens planétát. A győzelmet úgy nyerhetjük el, ha kiszimatoljuk hol rejtőznek a galád terrorista erők és a titkos bázisaikat a földdel tesszük egyenlővé. De exportálhatunk demokráciát a nyakasabb bolygókra, vagy ha nem ismerik fel érveink súlyát (AT-AT, stb…), még mindig ott van az a túlméretezett karácsonyfadísz.

A Terrorista Lázadók Szövetségét irányítva már árnyaltabb a kép. Mivel a katonai erőnk egy nyílt konfrontációban fel sem veheti a versenyt a birodalmi csapatokkal, ezért a direkt összecsapást kerülnünk kell mindaddig, amíg nem építünk ki megfelelő támogatottságot. De ha ez bekövetkezik, akkor a szabotázs akciókat, a különféle hírszerzési módszerek alkalmazását és a politikai lavírozást félredobhatjuk nyugodtan, mert a rettegésben élő Galaxis (egyeseknek semmi’se jó…) fellázad és egyesült erővel söpri el a Sith-ek uralmát.

Ezért a játék mindkét féltől más és más taktikai megközelítést kér, hogy minél jobban kihasználhassuk az egyes oldalakban rejlő lehetőségeket. Míg a Birodalom erős kézzel kormányoz, addig a Felkelők a fű alatt tevékenykednek. Diplomatákat és más vezetőket küldhetnek, hogy növeljék befolyásukat az adott rendszerben vagy felszíthatják a  lázadás tüzét a leigázott területeken.

A nagy sertepertét, gyüszmékelést a Birodalom sem nézi tétlenül. A megszigorított biztonsági ellenőrzésen könnyen kiszűrhetőek a Lázadó ügynökök (Vagy nem…). Ezeket az alakokat pedig simán felhasználhatjuk arra, hogy lépre csaljuk a többi hasonszőrű terrorista társukat. 

De ha ez sem lenne elég, kapjuk elő a világ leggyámoltalanabb meteorológia és földtani állomását, és vegyünk kőzetmintákat a garázda rendszer központi bolygójából.

Bár, ha erre a lépésre szánjuk el magunkat, azzal számolnunk kell, hogy a környező naprendszerek a hasonló sors elkerülésének érdekében szövetségre léphetnek a Lázadással.

A játék sok apró összetevője, nagyobb távlatokba mutat, mint sem azt gondolnánk. Minden döntésünk befolyással bír a későbbi történésekre, és lehet, hogy a pillanatnyi előny az események beérésekor a kárunkra válik. Ez a játék jóval mélyebb annál, mint sem azt elsőre képzelnénk.

Tartsuk „egyben” a Naprendszereinket

Mielőtt az ikonikus szakemberinket helyeznénk előtérbe (Darth Vader, Luke Skywalker, Mon Mothma, stb.) foglalkozzunk azzal a több billiárd értelmes élőlénnyel, mely a bolygóinkat benépesíti. Mert ha üres a kamra, a hőseink is éhen halnak.

A Star Wars: Rebellion-ban két játéktáblán kialakított területen, mintegy harminckét rendszer található, nyolc régióra osztva. Kiemelt fontossággal bír, hogy ezek a bolygók, felénk fordítsák az arcukat, ne ellenfeleink irányába. Mert a vanból lehet flottát építeni és csapatokat toborozni. Egy lázongó bolygó, az ellenségeink malmára hajtja a vizet, nekünk erőket köt le és erőforrásokat zabál, a helyett, hogy termelné azokat.

Itt kérem tisztelettel (kép bal felső sarka) a Mon Calamari rendszer látható. A bolygó képe alatt jobb oldalon, a hexagonális piktogramba pakolhatjuk a lojalitás jelzőnket. Akié oda kerül, azé a bolygó. Van még egy csinos háromszög meg egy négyzet korrekt MTZ villáskulccsal a közepén. Ezek kérem az erőforrásaink. A bal sarokban vigyorgó hármas szám pedig azt jelöli, hogy mennyi hajót építhetünk a rendelkezésre álló javakból.

Mint azt korábban is említettük, a játék egészére számos apró összetevő hat. Nem csak hódításból, építkezésből és a nyersanyagok ügyes elosztásából áll a történet. Lázadóként fel kell jönnünk, mint a talajvíz. Szabotálni a birodalmi játékos termelését, politikai akciókkal magunk mellé állítani a lehető legtöbb bolygó rendszer szimpátiáját és gerilla hadviselést folytatni mindaddig, amíg nem vagyunk elég erősek egy face to face összecsapáshoz.

Ha már az összecsapásnál tartunk, következzen itt egy rövid forgatókönyv, hogy mi történik akkor, ha a jóságos Császár végtelen béketűrését próbára teszik.

Köztudott, hogy a Koréliaiak gyakrabban rántanak blastert, mint mi csirkecombot. Elkeserítő módon a Lázadás befolyása számottevően nőtt a térségben. Így érthető, hogy az arany szívéről ismert Grand Moff Tarkin látogatja meg a bolygó vezetőit, egy kötetlen kerekasztal beszélgetésre invitálva őket.

Látva, hogy a békés tárgyalás hamvában halt ötlet volt csupán, ezért a környező rendszerekből kér segítséget a béke megteremtésének érdekében. Sullsut- ról el is indul az a fegyvertelen tanácsadókat szállító Csillagromboló flotta, mely szükségesnek bizonyulhat a helyzet békés megoldásához. A Bespin-en állomásozó agrometeorológia kutatásokat végző Szuper Csillagromboló egyenlőre nem tud csatlakozni a kért AT-AT nehéz lépegetőkkel, mert a két rendszer között nincs használható hipertér útvonal. Kerülnie kell az egységeknek Sullust irányába. (Ezt jelzi az a piros sáv a térképen.)

A békés tárgyalások kudarca után sajnos nem maradt más megoldás, mint a térségbe érkezett csapatok bevetése. Tarkin lehetővé teszi a Birodalmi játékos számára, hogy két űrtaktikai kártyát húzzon, a Lázadók pedig a rövidebbet. 🙂 (Tarkin karakterén jobb alul az a kék kocka, na az az űrtaktikai érték a nagyfiúnál.) Ezek után a birodalmi játékos összeállítja a harchoz rendelkezésre álló kockamennyiséget. A Csillagromboló után kap két pirosat és egy feketét, a két TIE vadászért szintén két fekete jár neki. (Vadászonként egy – egy.) Miután a Birodalom végrehajtotta a támadását, a lázadó fél is gurít a kockáival. A végeredmény függvényében a térképről eltávolítjuk a megsemisített egységeket, majd következhet a földfelszíni összecsapás.

Ebben az esetben a bolygó hiába marad lojális a Lázadáshoz, mivel a Birodalom megszállta, ezek után az erőforrásai nem a terroristák Lázadást szolgálják, hanem a Birodalom fogaskerekeit olajozzák a továbiakban.

Azonban a Lázadásnak nem kell azonnal csatákat nyernie, vagy rendszereket visszafoglalnia a Birodalomtól. Az egyes összecsapások során addig tudja gyengíteni a Birodalmi Erőket, amíg el nem ér egyes célokat, melyek a befolyását erősítik Galaxisszerte.

Ezek már akkor teljesülnek ha a Lázadó játékos ringbe lép, és ő a kezdeményező. Például megsemmisít bizonyos Birodalmi egységeket (Csillagrombolót vagy Szuper Csillagrombolót), vagy egy csatában adott mennyiségű  sebet oszt ki (mondjuk minimum hármat) vagy épp megnyer egy földfelszíni csatát, egy megszállt rendszerben.