Fénykardok történelme

UPDATE: Elkészült a cikkről egy videóanyag! A csatornán találhattok számos más tartalmat is, ami az idő folyamán bővítésre kerül!

A linkért kattintsatok ide!

vagy ide:

„Ez a Jedi lovagok fegyvere. Fürgébb, és elegánsabb, mint a lézerpuska.”
– Obi-Wan Kenobi

A fénykardok a filmek történetében valaha elképzelt legcsodálatosabb fegyverei. Mégis honnan származnak, és mik voltak az elődjei?

Több, mint 30.000 évvel a yavini csata előtt még nem léteztek az általunk ismert fénykardok, de még a Jedi, és a Sith Rendek sem. Helyettük az Erőhasználók hétköznapi szablyákat használtak, többnyire durasteelből. Ezen kardokat kovácsolás után átitatták az Erővel, így téve jóval ellenállóbbá, akár fénykardokkal szemben is. Az Erő-átitatott pengék kora akkor ért véget, amikor a hódító Rakaták elkezdték  használni a saját fejlesztésű fegyvereiket: az Erőkarokat, vagy Forcesabers. A technológia sokban hasonlított az ismert fénykardokéra, a központi elem itt is egy energiaforrásként is szolgáló kristály adta, amelyet mesterséges úton készítettek el. Ebbe a kristályba, – akárcsak a kardokba – belevezették az Erőt. Ahogy a későbbi fénykardok, az erőkardok színei is többféle változatban jelenhetnek meg: a legelterjedtebb a lila volt, de megtalálhatóak a kék, és a piros színek is egyaránt. Széles körben a Force Hounds elnevezésű szervezet használta ezt a fegyvert, és később így jutott a Je’daii Rend tudomására ez az eszköz. A Forcesaberban lévő kristály bizonyos mértékben eltér a hagyományos kristályoktól. Egyfelől ezeket csakis mesterséges úton lehetett megtalálni, másfelől, akárcsak a későbbi Sithek, ők is a Sötét oldal erejét hívták segítségül. A központi magot az Erő Sötét oldalával itatták át, hogy még nagyobb erőt tudjanak belőle meríteni. Így, amikor egy nem Sötét oldal használó veszi kezébe a fegyvert észrevétlenül átcsábulhat. Könnyedén lehet azt állítani, hogy ez a fegyver volt katalizátora a Világos, és a Sötét közötti széthúzásnak.

A Je’daii Rend a forcesabert felhasználva alkotta meg a korai fénykardok elődjeit, melyek már nem jelentettek kockázatot használatakor. Ezek a fegyverek a modern fénykardok prototípusai voltak (Protosabers) és válaszként szolgáltak a forcesaberre. Akárcsak a fénykardoknál, a protosaberek központi eleme a kristálymag volt, amely ellátta a fegyvert energiával. A kristály egy foglalatba volt ágyazva, és innen eredt a fegyver pengéje. A fő különbség a két technológia között, hogy a markolat még nem önállóan volt jelent, hanem kábel segítségével egy hordozható teleppel, mely energiával látta el a fegyvert annak korlátozott technológiája miatt. Az összeköttetés miatt a használó jóval kevesebb mozgástérrel rendelkezett, és folyton figyelnie kellett, hogy a kapcsoalt ne szakadjon meg. A korlátozott technológia miatt még a plusz energia egység ellenére is sokszor jelentkezett probléma, és túlmelegedés. Ezért nem lehetett hosszútávon alkalmazni egy harcban. Később, ahogy a fegyverkészítési technika fejlődött és elkészítették az első általunk ismert fénykardokat, a protosaberek egyre inkább háttérbe szorultak, és helyüket átvették a modern fénykardok.