Az űrcowboyok paripái – A koréliai YT-teherűrhajó család – I.

„De hisz ez ócskavas!” – Luke Skywalker, amikor meglátta a Millennium Falcon-t.

Kevés olyan űrhajócsalád van a Galaxisban ami annyira híres-hírhedt lenne, mint a Corellian Engineering Corporation által gyártott YT típusú teherhajók. Az amolyan “mindenből egy kicsit” elv szerint épült, hihetetlenül univerzális kisteherhajók bejárták az űr minden szegletét, rengeteg örömet/fejfájást okozva a köznépnek/hatóságoknak.

A Koréliaiak a már-már hagyományosnak mondható szemlélete szerint ezek a hajók is úgy épültek, hogy minimális változtatások után szó szerint bármire használhatók legyenek. Személyszállítás, rendvédelem, csempészet, kalózkodás, kereskedelem… Mindegy, hogy mi, az YT csinálni fogja.

Cikksorozatunkban bemutatnám ennek a hajócsaládnak három legjelesebb képviselőjét, amit hajógyár valaha összerakott.

Ronda, de finom: YT-1300

E típus leghíresebb képviselője a Millennium Falcon, a hajó, amely megváltoztatta egy galaxis sorsát. Többször is. Pedig az YT-1300-asok eredetileg egy abszolút hétköznapi feladatra épültek: személy vagy áru kereskedelmi célú továbbítására, a lehető legköltséghatékonyabban. Erre pedig remekül meg is feleltek, hála az okos tervezésnek. A derék mérnökök ugyanis úgy gondolkodtak, hogy elég építeni egy vázat egy böszme nagy hajtóművel meg egy pilótakabinnal, a többit pedig előregyártott modulokból úgy rakják össze, ahogy azt a kedves megrendelő óhajtja. Raktér kell szállításhoz? YT-1300F, akár extra raktármodulokkal is.

Hová tegyük a pilótakabint? Középre vagy oldalra? Az attól függ, mire lesz használva a hajó. Pusztán vezetési szempontból jobb az ha középen van, viszont az áruszállítás egyik leghatékonyabb módja a tolóhajózás, amikor is egy géphajó áruval megtömött bárkákat/konténereket tol maga előtt. A géphajó drágább dolog, mert abban van a személyzet, hajtómű, műszerek, miegymás. A tolt konténerek csupasz fémtesteinek raktere viszont a többszörösei lehetnek egy önjáró teherhajóénak. A legtöbb teherszállító YT-1300-as ezért van oldalra kihelyezett pilótakabinnal építve, így akár sokszor annyi árut is el tud vinni, mint amennyi amúgy beleférne a hajóba.

Veszélyes helyeken repül? A standard előretüzelő lézerágyú mellé választható akár két darab AG-2G négyes lövegtorony is, a hajó tetejére és hasára. A lövegtornyokhoz alapfelszereltség a lövészt bizonyos mértékig helyettesíteni képes tűzvezérlő automatika is amivel a löveg akkor is használható, ha nincs hozzá személyzet. Persze jobb eredményeket lehet elérni egy képzett lövésszel, vagy épp Jedivel. 🙂

Ha valaki rendszeresen dokkol mondjuk Mos Eisley űrkikötőjében ami mint tudjuk, a gyülekezőhelye az egész Galaxis leghitványabb söpredékének, erősen ajánlott valami extra védelem a hajót körbevevő/ellepni vágyó vámosok birodalmi rohamosztagosok haramiák ellen… Erre a célra beépíthető az AX-108 személy-elleni sugárágyú, ami másodpercenként 12 lövéssel szólítja fel az illetékteleneket a távozásra, manuális vagy akár automata célzással is.

Szenzortányér, extra páncélzat, erősebb pajzs… a hajó gyakorlatilag szinte a végtelenségig variálható, a kedves vevő pénztárcájához mérten. És ha valaki csak egy “fapados” alapváltozatot szeretne, akkor szinte fillérekből lehet egy ilyet venni. Használtan már 25.000 kredit körül kapható egy (mint ismeretes, Han Solo 17 ezerért vállalta a fuvart az Alderaan-ra.)

Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy erősen ajánlott is módosítgatni a hajót. Teherhajóhoz képest nem túl nagy méretű, mindössze 26 méter széles, és 35 méter hosszú, ebből kifolyólag a 100 tonnás (vagy max. 9-15 utas) áruszállítási kapacitás nem túl sok, szóval nagy mennyiségű ömlesztett árut nem lehet szállítani vele. Ezért is szoktak bizonyos kapitányok a fedélzet alá extra tárolórekeszeket beépíteni és/vagy kis tételben is értékes árut csempészni szállítani.

Megfelelő (ritka) karbantartás mellett ezek a hajók igazi igénytelen dögök, az első példányok már 30 évvel a Klónháború előtt megjelentek és bizony némelyik még 50 évvel utána is repült. Még ha nehézkesen is. 🙂

Normál körülmények között két fő személyzet repteti a hajót, egy pilóta és egy másodpilóta/gépész/rakományfelelős/navigátor/ugribugri/csináldamitéppkell. Az ételadagolókban maximum 2 hónapnyi ellátmányt lehet betárazni, ami bőven elég arra, hogy a galaxist hosszában keresztül repülje vele az ember/egyéb. A hosszú járatidő képessége szintén nagy előny egy teherhajónál.

Han Solo a saját hajóján gyakorlatilag a külső burkolatlemezeket kivéve mindent kicserélt, esetenként olyan katonai technológiával amelyek darabjának civil birtoklásáért már 20 évet kap az ember Kessel fűszerbányáiban. Két Arakyd ST2 rakétavető cső, két lövegtorony a birodalmi TIE-vadász felhők távol tartására, az AX-108-as „Berregő” ami egyebek mellet az Echo Bázisról való meneküléskor jó pár Snowtrooper-t kilyukasztott. Cserére került a főreaktor, hogy elbírja a szénné tuningolt hiperhajtóművet amivel a hajó tényleg a leggyorsabbak között volt az egész galaxisban. Gyakorlatilag, ha a Falcon fénysebességre kapcsolt, már felesleges volt utánamenni még akkor is, ha ismert volt a célállomás. A Falcon órákkal előbb oda tudott érni bárhova, mint bármilyen birodalmi őrjárat. Persze a fénysebesség alatti hajtómű is meg lett piszkálva olyannyira, hogy az Anoat-rendszer aszteroida-mezejében a hajó agilisabbnak bizonyult még a híresen fürge TIE-vadászoknál is. Márpedig amikor egy (akkor) több mint 60 éves teherhajó lerepüli a Birodalmi Haditengerészet elfogásra kiküldött csilivili hadi vadászgépeit, az azért teljesítmény. 🙂

A szenzortányér szintén nem gyári tartozék volt (amíg Lando el nem hagyta), szükség is volt a nagyobb hatótávúságú érzékelőkre, ha az egyszeri csempész kereskedő előbb akarta lefülelni a vámosokat kalózokat, mint azok őt.

Apróbb érdekesség még, hogy a Falcon vonósugár-generátorral is rendelkezett, ami egyáltalán nem mindennapos dolog. Mivel a vonósugaraknak igen nagy az energiaigénye, általában csak sokkal nagyobb hajókon alkalmazzák.

A fentiek tükrében talán nem meglepő, hogy Han nemhogy műszaki vizsgát nem kapott volna az öreglányra, de már a birtoklásért sok évnyi börtön járt volna… ha valaha is elkapják. 😉 A kellemetlen kérdéseket elkerülendő, volt a Falconon egy halom hamis azonosító kód, amit a hajó transzpondere sugárzott, de még egy birodalmi IFF (idegen/barát felismerő rendszer) is be volt szerelve. Így aztán ha egy birodalmi őrjárat meglátta a hajót és keresősugarakkal letapogatta olyan automatikus választ kapott, hogy a hajó a birodalmi „Sunfighter Franchise”, „Naboo Duckling” vagy éppen „Sweet Surprise” békés, 100%-ig becsületes kereskedő. 🙂

Hardcore fanatikusok most biztosan meg fognak kövezni amiért ilyen eretnekséget mondok, de bármilyen jó hajó az YT-1300-as, azért van nála jobb is. 😉

Hogy mi is az? A következő részben kiderül.