A trónörökös – YT-2400
Az YT-2000 sajnos nem váltotta, nem válthatta be a hozzá fűzött reményeket az elkapkodott gyártás, és az abból következő kínos műszaki problémák garmadája miatt. Idővel persze sikerült ezeket orvosolni, de addigra a típus hírneve már erősen megkopott, ezért a Corellian Engineering Corporation jobbnak látta újrakezdeni az egészet.
Persze nem a nulláról. A CEC mérnökei úgy döntöttek, hogy megpróbálják összeházasítani az 1300-as és a 2000-es legfőbb erényeit, így alkotva meg a következő generációs könnyű teherhajót. Újra visszatértek az oldalra szerelt pilótafülkéhez, egyrészt ezzel is hangsúlyozva, hogy az új hajó a legendás YT-1300-as utódja, másrészt pedig azért, mert aki egy fél életen át 1300-asokat repült, könnyedén hozzászokhat a 2400-ashoz. A hajótest központi, csészealj alakú részét kiszélesítették, és megtartották az elődtípus alsó és felső másodlagos fedélzeteit is. Így a szállítható hasznos teher mennyisége 150 metrikus tonnára nőtt, ami nem is rossz egy ilyen (aránylag) kicsi teherhajótól.
Gondoljunk bele, hogy mit ér egy teherhajó, ha az első kóbor peremvidéki kalóz lepuffantja? Nem sokat, de ez a veszély nem igazán fenyegette az YT-2400-asokat. A derék mérnök urak, folytatva az YT-2000-rel kijelölt utat, szinte rogyásig pakolták a hajót extra páncélzattal, erősebb pajzsokkal, és nem kevesebb, mint 13(!) fegyverfelfüggesztési ponttal. A hajótest tetejére és hasára kettő jól megtermett 1D szervótornyot szereltek, amibe tetszőlegesen lehetett különféle méretű lézerlövegeket vásárolni, a kedves vevő igényeihez és pénztárcavastagságához mérten. A külső fegyverfelfüggesztési pontokra pedig végtelen variációkban lehetett függeszteni a mindenféle lézer-, ion-, protonvető fegyvereket, aknákat, bombákat. A birodalmi hatóságok eleinte nem is akarták teherhajóként bejegyezni a hajót, mondván, hogy annyi fegyvert lehet rátenni amivel egy kisebb bolygót is el lehet foglalni…
Mikor azonban végre elindulhatott a gyártás, a CEC egyből bankot robbantott a típussal. A 2400-as gyors volt, erős, és a végletekig variálható, szóval tipikus koréliai. Nem csoda ezek után, hogy ezzel a hajóval végre sikerült lezárni az elöregedő YT-1300-as típus utódlási mizériáját.
Bizony sok 2400-as került olyan tulajdonosok kezébe, akik igyekeztek folyamatosan pokollá tenni a birodalmi vámosok, és bolygóközi járőrök életét. Ezek közül a leghíresebb, a Dash Rendar milliárdos hajómágnás, birodalmi tiszt, terrorizmussal gyanúsított számkivetett, csempész, zsoldos, lázadó vezette Outrider volt. Az Outrider tipikus példája annak, hogy mi mindent lehet művelni egy YT-2400-assal „tuningolás” címén. A hajótest extra titánium páncélozást kapott, valamint speciális, radarhullám-elnyelő bevonatot az alacsonyabb észlelhetőségért. A gyári hajtóművet KonGar KGDefender egységekre cserélték amik hadi vadászgépek ionhajtóművei voltak. A SoruSuub Griffyn hiperhajtómű gyorsabbá tette a gépet bármelyik birodalmi mély-űri elfogóhajónál, a szervótornyokba pedig nagy teljesítményú Dymek nehézlézer-ágyúk kerültek (a Dymek cég szállította az RZ-1 A-szárnyú elfogóvadász fegyverzetét is.), kiegészítve a hajótestben lévő, már-már szokásosnak mondható torpedóvető-csövekkel.
Dash Rendar és az elnyűhetetlen Outrider több, a Lázadás számára nagyon fontos küldetésben vett részt, mint például a Második Halálcsillag terveinek ellopása, ahol mint azt tudjuk, „Nem egy Bothan felderítő halt meg azokért az információkért.” Dash Rendar nélkül mind meghalt volna, és a terveket sem szerzik meg.
Az YT-2400-as pályafutása szinte pontosan olyan lett, mint nagynevű elődjéé: hosszú évtizedeken keresztül gyártották, és alkalmanként az egész Galaxis sorsát befolyásoló események aktív résztvevő voltak ezek a hajók.
Ennél jobban pedig, nem is lehetne hasonlítani az öreg Sólyomhoz, és ikertesóihoz. 😉
