Réges régen, egy messzi messzi galaxisban…
Mindannyian ismerjük Yoda mestert és az ő rendjét, s azt, mit a régi köztársaságban véghezvittek a jedi tanács tagjai, de egy fontos információról megfelejtkezünk, egy olyan problémáról, melyet mindannyian érzékeltünk az erőben oly sok éve…
Mikor tanítványát, Anakin Skywalkert, Palpatine kancellár be akarta léptetni a Jedi tanácsba, szüksége volt egy üres helyre annak soraiban. Akkor mindannyian Skywalkerre figyeltünk! De most, megmutatom az igazságot, melyet egy mélyen elfeledett rendszer, aprócska bolygóján találtam meg a 2013-as szektor magjában, egy Zámop nevű bolygón.
Zámop egy különös hely, sokan nem ismerik, pedig csupán 2,99 par-sec-re van a Dárgesiv őrposzttól!
De hol különös ez? Hát ott barátaim, hogy a Zámopiak képesek az erőt használni!
Erre oly módon képesek, hogy a Jedi tanács eltűnt tagja itt ragadt ezen a bolygón és a hangját minden nap sodorja a szél az utcákon át! Az esszenciáját és ezeket a hangokat azonban egy pálca képezi, melyet a helyi vezető őriz 1996-óta. A furcsa az ebben a pálcában, hogy nem szolgál olyanokat, akiket nem talál érdemesnek, amennyire meg tudtam vizsgálni, a kreativitást és az alkotóvágyat keresi.
Ugyanis a pálca a tiszta erőből merít, és azzal hoz létre zenét, de nem akármilyet! Ez a zene az eltűnt John Williams mester történetét meséli el, mely szerelemről, barátságról és harcról szól.
Igen, tisztelt tanács, ez így van, ahogy mondom, a pálca elmesélte nekem az igazságot mindarról, ami az eltűnt mesterrel történt!
A mese hosszú évek munkájáról szólt, számomra Rey és Leia lágy dallamai voltak a kiemelkedőek, s ugyan már hallottam az ő meséiket ezelőtt is, de ilyen szépséggel még sosem szóltak ezek a dallamok.
A pálca oly sok mindent akart elmesélni, végig lebilincselt, egy pillanatra sem hagyta nyugodni az érzékeimet és érzéseimet, amelyek egyre inkább ki akartak volna törni belőlem, de valamiért nem ment neki.
Majd egyszer csak megszűntek a képek, melyekhez kötni akartam a hangokat és felszabadult a fantáziám. Ekkor értettem meg a pálcát! Ekkor tudtam, hogy a helyes úton járok, mert tudtam, hogy a pálca milyen óriási alázattal és méltósággal kezeli ezeket a meséket, de megszűnt a film és mégis láttam, ahogyan elsuhannak mellettem a lázadó flotta hajói, éreztem, ahogyan én is eggyé válok a pálca fantáziájával és engem is átjár a pálca ereje, s ekkor arra eszméltem, hogy véget ért a mese!
Ám a pálca őrzője ragaszkodott hozzá, hogy maradjak még! Nemsoká egy csapat érkezett, akik a régmúlt klónhadsereg 501-es osztagának nevét viselték és sokféle ruhát öltve mutatták meg a történet hőseit!
Búcsúzásképpen a Zámopi őrzők az 501-essel karöltve felsorakoztak a főtéren, mely eközben zsúfolásig megtelt ifjakkal, akikkel az őrzők vezetője megosztotta a pálca erejét és tudását, így biztosítva, hogy a pálca rendjének legyenek elkövetkezendő padawanjai. Akik meghallgatják a pálca meséjét, ám a sajátjukat is elmesélik, hogy legyen, mit tovább vihet a Zámopi Orchestra Szele!
Köszönöm Petrovits Ádámnak a meghívást, Széplaki Zoltánnak és a Pomáz Wind Orchestrának a fantáziadús élményeket és előadást!
