„Tarkin kormányzó! Tudhattam volna, hogy maga tartja pórázon Vadert. Megcsapta az orromat a bűze, amikor a fedélzetre hoztak.” – Leia Oragana hercegnő

tumblr_nwlnbgzx6M1tu6tfso1_500
Elbűvölő, mint mindig.

Nem hiszem, hogy van olyan ember, aki kicsit sem lett volna kíváncsi, hogy ki lehet ez a girhes, szürke öregember, aki még a Galaxis (második) leghatalmasabb Sith Nagyurának is dirigálhat, aki bolygóméretű fegyvertelen bányászállomás harci űrállomás (nem hold) felett parancsol, aki szó szerint élet és halál ura (leginkább a halálé lett) a Galaxisban. Ki ő? Hogy került az Uralkodó környezetébe? Miképpen lett pont ő a Birodalmat irányító, gyakorlatilag triumvirátus harmadik tagja Vader és Palpatine mellett?

tarkin-palpatine-and-vader-in-revenge-of-the-sith
A “triumvirátus”

Ezekre a kérdésekre, és persze néhány más dologra is válaszol James Luceno “Tarkin” című műve. Nem volt könnyű dolga a művész úrnak, hiszen még Az ébredő Erő által erősen felfokozott várakozások ideje alatt kellett összehoznia egy könyvet, ami nem az előzmény trilógia elemeiből érkezik (hiszen azt a Disney erőteljesen hanyagolni próbálja), nem az eredeti trilógia epizódjai között játszódik (azok az események további filmek témái, lásd Zsivány Egyes), de nem is foglalkozik a folytatás trilógiával sem, mert az a könyv tervezett megjelenésekor még el sem indult.

Persze a maga 16 év Star Wars könyvírói tapasztalatával rutinosan átlendült az író ezen a dilemmán. Kiválasztott egy ismert, de nem túl bőven kifejtett karaktert, és elhelyezte az idővonalon a Sithek Bosszúja és az Új Remény között. Egészen pontosan 5 évvel a harmadik epizód után indul el a könyv. Luceno hazánkban talán legismertebb művei a “Sötét Nagyúr: Darth Vader” felemelkedése, és a “Darth Plagueis”, aki ezeket olvasta, már sejti, mire számíthat.

Apró fricska egyébként Luceno úr részéről, hogy noha a “Sötét Nagyúr” már nem számít Kánonnak (hivatalosnak), mióta a Disney egy határozott tollvonással leminősítette a Kiterjesztett Univerzumot (Expanded Universe, EU) szimplán “Legendák”-ká, a “Tarkin”-ban mégis van jó néhány utalás rá, mintegy jelezve, hogy nono, azért nem lehet mindent elfelejtettnek nyilvánítani, csak azért mert azt mondják. 😉 Egyébként pont az ilyen utalások és hasonlóságok miatt tekinthatő a “Tarkin” a “Sötét Nagyúr” folytatásának is, bizonyos szemszögből nézve.

A könyv nem egy szokványos életrajzi mű, visszaemlékezések formájában vannak Tarkin múltjából Star-Wars-Tarkin-Vaderolyan jelenetek és események kibontakoztatva, amik nagyban befolyásolták a jellemfejlődését és élettörténetének legfontosabb állomásait. Mindeközben adott egy cselekményszál, melyben Tarkin és Vader nagyúr közösen kényszerülnek megoldani egy adott feladatot, mindezzel megalapozva jövőbeni együttműködésüket.

A sztoriról ennyit, nem spoilerezünk, tessék szépen elolvasni a könyvet. 😉

Ennek a műnek nem is annyira a fő történetszál a lényege, inkább a különböző, jó és gonosz karakterek kidolgozása, motivációik megvilágítása, illetve hogy milyen világban kell ezeknek a karaktereknek élniük és cselekedniük. Nem kevés utalás és konkrét információ van a könyvben arról, milyen az élet a relatíve épp, hogy csak megszületett Birodalomban, hogyan vélekednek róla az embereknek a Köztársaság után, valamint betekintést nyerhetünk a Birodalom működésébe is, hogyan s miképpen születnek fontos vagy kevésbé fontos döntések, mivel tölti a jóságos cáratyuska Császár a mindennapjait, és így tovább.

Az író roppant kreatívan hozta össze a cselekményeket, ami után egyből érthetővé válik, miért is ment bele oly könnyedén többmilliárd ember kiirtásába, amikor az Alderaan-t könyörtelenül kitöröltette a Galaxis turisztikai útikalauzaiból. Aki ilyet tesz, nyilvánvalóan vagy komplett őrült, vagy nagyon összetett személyiség. Tarkin nyilvánvalóan az előbbi utóbbi, és ezt a könyv remekül ábrázolja, honnan és hogyan indul el egy ember, és min megy át, mire Tarkin lesz belőle.

Pro:

  • remek jellemábrázolás
  • jól kidolgozott helyszínek és szemszögek
  • intrikák, politikai machinációk, csaták kellemes keveréke

Kontra:

  • Kiszámítható végkifejlet
  • Nem túl fordulatos történetszál

Verdikt: 7/10

Akik szeretik Luceno úr eddigi könyveit, annak ez is tetszeni fog. Különösen ajánlott azoknak, akik kíváncsiak a III. és IV. epizódok közötti történésekre, Birodalom-fanoknak, elkötelezett lélekbúvároknak. Bár maga a sztori nem annyira izgalmas, mint egy Zsivány-osztag könyv, de kellően érdekfeszítő ahhoz, hogy az ember az első oldaltól az utolsóig kíváncsi legyen rá.

További bejegyzések