Azok a pilóták, akik egy A-szárnyú vezetésére vállalkoznak, jobb ha egyszerre kattantak és őrülten szerencsések is egy cseppet. Ha netán mindkettő, az még jobb.
– Han Solo tábornok

awing-sag.jpg

Az RZ-1A-szárnyú elfogó űrvadászgépek az ismert Galaxis leggyorsabb, tömeggyártásban készült elfogó vadászai közé tartoznak. A Galaktikus Polgárháború idején, a Lázadók Szövetsége által tervezett és gyártott hajók még a Birodalom által gyártott TIE/In Interceptoroknál is gyorsabbak voltak annak ellenére, hogy az előbbi modellek védőpajzzsal és hiperhajtóművel is rendelkeztek, ellentétben a jóval olcsóbb birodalmi gépekkel.

Történelem

Az RZ-1-es lényegében csak egy pilótafülkéből áll, amelyre ikerhajtóműveket illesztettek. Ahogy a Klónháborúk alatt gyártott előd, az Eta-2-es Arctic-osztályú elfogóvadász esetében – mely Jedi Elfogóvadászként illetve Jedi Űrvadászként került a köztudatba – az A-szárnyú pilótáinak is kivételes képességekkel kellett rendelkeznie, hogy kihozhassák a maximumot a gép kvalitásaiból, a sebességet, manőverezhetőséget és egyéb tulajdonságokat tekintve – azonban a Lázadók nem rendelkeztek 10000 Jedi lovaggal, ahogyan korábban a Galaktikus corran_tfp.jpgKöztársaság. (Ez természetesen nem fedi teljesen a valóságot, gondoljunk csak a tatooine-i farmergyerekből tábornokká avanzsáló Luke Skywalkerre aki később az Új Jedi Rend megalakítója lett. Rajta kívül említhetjük még, Corran Hornt, a Zsivány század későbbi ászát, valamint Keyan „Lucky” Farlandert is, aki az Első Halálcsillag elleni támadásban részt vett Arany század egyedüli túlélője. Mindhárman Erőérzékenyek voltak ésfarlanderlegacy.jpg később Jedikké váltak, de nem kapták meg azt a hagyományos kiképzést, mint elődeik.)

Jan Dodonna tábornok számára a yavini csata kiértékelésekor egyértelművé vált a Szövetség űrvadászgépeinek kiemelkedő szerepe a támadás során, azonban az is nyilvánvaló volt, hogy a híres lövészárok-futam majdnem meghiúsult csupán három ellenséges TIE vadász közbeavatkozása által. Csak a vakszerencsén, illetve egy bizonyos koréliai csempész közbelépésén múlott, hogy sikerült teljesíteniük a küldetést. Dodonna ezért egy kimondottan elfogó szerepre alkalmas hajótípus kifejlesztését szorgalmazta. (Egyébként a Birodalmi Flotta taktikusai is erre az eredményre jutottak a Halálcsillag pusztulását követő átfogó elemzés során. Ennek okán megsürgették a Sienar Fleet Sytem mérnökeit a készülő új típusú, TIE/In Interceptorra keresztelt elfogóvadászgép munkálataiban.)

dodona.jpgAz A-szárnyú megtervezésével Dodonna a Kuax Systems Engineering volt mérnökét, a híres Walex Blissexet bízta meg. Blissex felbecsülhetetlen tapasztalatokat szerzett a Klón Háborúk alatt használt Delta-7 Aetherspite-osztályú könnyű elfogóvadászon és az Alpha 3-as elfogóvadászon végzett munkálatai során. Dodonnával karöltve neki kezdtek a tervezésnek, az új hajó alapjául pedig a Tammuz-an bolygó mérnökei által kifejlesztett R-22 Spearhead-et választották, melyet a pilóták már akkor „A-szárnyúnak” becéztek, követvén a Lázadók között megszokássá vált „-szárnyú” hajónév választást.

Az R-22-esekből két darab is harcolt Yavinnál így, miután Dodonna és Blissexx megalakította az Alliance Underground Engineeringet – mely konglomeráció a Lázadás azon tagjaiból állt, akik céljukként az új típusú A-szárnyú megalkotását tűzték ki – a páros felkérte szakértőként Jake Farrel pilótát is. Farrel eredetileg a Birodalom kiképzőtisztjeként tevékenykedett az új pilótanemzedék kinevelésében, majd – megelégelvén a sorozatos, a civil lakosság elleni történő túlkapásokat és atrocitásokat – leszerelt, a yavini csatában viszont már az egyik átalakított R-22-es pilótafülkéjében erősítette a Lázadók flottáját. Érdekességképpen megemlíthető, hogy a Spearheadet is a fentebb említett Delta-7-esről mintázták.

Dodonnáék ezután benyújtottak egy javaslatot Mon Mothma államfőasszonynak, melyben az A-szárnyú kifejlesztéséhez és megépítéséhez létfontosságú anyagi fedezetért folyamodtak, valamint hivatalos támogatását kérték az új projekt megvalósításához. Az időpont viszont nem volt éppen a legmegfelelőbb. A Yavin mellett aratott győzelem után világok ezrein nyílt lázadások törtek ki, mely eseménysorozat széleskörű és intenzív birodalmi elnyomáshoz vezetett. A Lázadók Szövetsége túlságosan szétszórtan tudott csak tevékenykedni a Galaxisban, és nem rendelkezett a megfelelő pénzbeli fedezettel az előterjesztésre került vadászgép-program támogatásához. Mindazonáltal Dodonna hírneve és a yavini csata során szerzett érdemei megnehezítették egy ilyen ajánlat elutasítását, így végül Mothma elfogadta azt, bár csak csökkentett költségvetés esetében.

A jóval kisebb mértékű büdzsé arra kényszerítette a tervezőpárost, hogy az eredeti terveken lényeges változtatásokat hajtsanak végre. Blissex áttervezte a Tüzérségi és Ellátmányi Parancsnokság által biztosított alkatrészek felhasználási módját és mindegyik esetében jóval túllépte a gyári előírásokban szereplő terhelhetőségi adatok értékeit.

Az első A-szárnyúakat olyan, a Lázadók Szövetségének fennhatóság alá tartozó üzemekben szerelték össze kézi erővel, amilyen a Cardooineon található létesítmény, illetve a Chaardan Hajógyár volt. Ez a nem éppen megszokott gyártási procedúra érdekes változtatásokhoz vezetett. Egyes űrvadászgépek belseje például tényleges Fjisi fából készült faburkolatot kapott, ilyen volt például a Zsivány század pilótája, Tycho Celchu által green3unedited-rotjhd.jpgaz endori csata során vezetett A-szárnyú is.

Y.U. 0-ban a Soaring Dactillionss nevű eredetileg T-65-ös X-szárnyúakkal  felszerelt, a cardooine-i Lázadó bázison szolgálatot teljesítő repülőszázad kísérletképpen megkapta a már elkészült prototípusokat kipróbálásra és tesztelésre. A hajók szolgálatba helyezése után egy héttel a bázist támadás érte a Birodalom részéről, melynek során az új elfogó vadászgépeknek lehetőségük nyílt bizonyítani. Az összecsapás során a hajók kiválóan szerepeltek, létjogosultságukat már senki nem vonhatta kétségbe annak ellenére, hogy a századból végül csak két pilóta maradt életben.

Egyikük Zal Artha, a támadás után kérvényezte a Szövetségi Titkosszolgálathoz való áthelyezését.
A legsürgetőbbé váló probléma azonban a vadászgépek hosszúra nyúló gyártási ideje vált, így csak egy pár teljesen A-szárnyúakkal felszerelt repülőszázad került kiállításra. Y.U. 4-ben a Második Halálcsillag elleni támadásnál, azaz az endori csata során csak egy teljes osztag, a Zöld század volt jelen. A Galaxis más nomad_squadron_insignia.jpgterületein mindössze pár osztaghoz kerültek ilyen prototípusok. Ilyen század volt a Nomád század, illetve a Pash Cracken által vezetett repülőszázad is.pash_cracken.jpg

A kézzel történő összeszerelés, a másodkézből beszerzett alkatrészek, a különböző rendszerek komplexitása és a minőség-ellenőrzés általános hiánya csak súlyosbították a karbantartási folyamatokat. Y.U. 3-ra az A-szárnyúak rendelkeztek a második legrosszabb szintidővel, ami a repüléshez szükséges karbantartások időtartamát illeti.

Az első A-szárnyúak nem sokkal a yavini csata után kerültek bevetésre, amikor is a Lázadók erői rajtaütöttek a birodalmi erőkön a híres Koréliai Kereskedelmi Útvonal (Corellian Trade Spine) egyik mellékvágányán, az Ison Folyosón (Ison Corridor).

A birodalmi erőket meglepetésként érte az új űrvadászgép-típus megjelenése és hiába próbálták, nem tudtak érdemi információt szerezni az A-szárnyú fejlesztési programjáról.

A Zsivány század nagyjából hat hónappal a yavini csata után RZ-1-esekkel indított kutatómissziót az eltűnt Nonnah szállítóhajó után, valamint a Taloraan légkörében lezajlott ütközet során is ezeket a hajókat irányítva szálltak harcba az ellenséggel. Wedge Antilles maga is többször ült az A-szárnyú pilótaszékében, többek között a Bespin bolygó elleni rajtatütés során, valamint a destrillioni csata alatt. Az RZ-1-es széria egyik legfontosabb arvel-crynyd.jpgés egyben legtragikusabb momentuma a Második Halálcsillag elleni támadás során esett meg. A tett a Zöld század vezetőjét, hívójelén a Zöld Vezér nevét tette felejthetetlenné az utókor számára.

Arvel Crynyd, miután az Executor, azaz Végrehajtó nevű Szuper-osztályú Csillagrombolónak – mely Darth Vader személyes zászlóshajója volt – sikeresen levált a fedélzeti védőpajzsa, A-szárnyúját belevezette a monstrum irányítófedélzetébe, így olyan láncreakciót indított el, melynek során az beleütközött a Halálcsillag felszínébe és megsemmisült.
fireandbrimstone.jpg

Az A-szárnyúakat eredetileg űrállomások és lassan mozgó Szövetségi hajók védelmére fejlesztették ki, a Yavin utáni gerilla harcmodor részeként gyakran gyors-reagálású csapásmérő űrvadászként lettek alkalmazva. Kihasználván rendkívüli agilitását és a hajóba szerelt zavarófelszereléseket, a pilóták képesek voltak az ellenség ellen csapást mérni, majd elmenekülni a helyszínről, mielőtt bárminemű ellentámadás került volna megszervezésre ellenük. Ez a képességük végül az úgynevezett A-szárnyú Metszés hadmozdulatban csúcsosodott ki, melyet Garm Bel Ibnis tábornok talált ki.

A taktika lényege a következő volt. Egy X-szárnyúakból álló csoport megközelítette a célpontként kijelölt birodalmi konvojt, mögöttük pedig az RZ-1-esek szorosan rátapadva a keresztszárnyúak „farvizére”, kihasználták az előttük haladók hajtóművei által generált energialenyomatok áldásos takarását. Az Ikszek hirtelen irányváltoztatással magukra vonták az ellenséges vadászok figyelmét, míg az A-szárnyúk a rájuk szerelt HM-6-os típusú rakétameghajtású robbanótöltetekkel darabbokra szaggatták a konvoj hajóit, majd elmenekültek a helyszínről. A taktikát először a Qat Chrystac melletti csatában alkalmazták elsöprő sikerrel.

Az A-szárnyúakat szívesen alkalmazták felderítő szerepben is a Lázadó Flotta és a Szövetség endorshaft.jpgTitkosszolgálatának ügynökei, kihasználván figyelemreméltó sebességét. Egy RZ-1-esekből álló alakulat kilépvén a hiperűrből a megjelölt birodalmi célpont mellett elkezdte zavarni a különböző szenzorokat, illetve adatokat gyűjtött, majd feladatuk végeztével leléptek, mielőtt bárki észrevette volna őket. Amennyiben ez mégis megesett, az elfogóvadászok könnyen lehagyták üldözőiket, biztosítván a megszerzett adatok és pilótáik testi épségét. Ezen tulajdonságaik miatt a hajók igencsak kedveltek lettek az ilyen „üss és tűnj el” típusú akciók során, viszont mindenképpen egy közeli bázisról vagy egy csapatszállítóról kellett indítaniuk misszióikat, mert navigációs számítógépeik limitált tárolási kapacitása csak két hiperűrugrás koordinátáit volt képes eltárolni, mielőtt újra kellett kalibrálni azt.

Röviddel az endori csata után az A-szárnyúak második generációja került gyártásba, mely a Mark II-es nevet viselte. Amíg az elődöket a Lázadók mérnökei rakták össze, addig a Mark II-est már az Incom Vállalat gyártotta. Az egyik lényeges eltérés ezen a típuson a korábbihoz képest az új típusú tűzvezérlőrendszer volt, mely alkalmassá tette a gépre szerelt lézerágyúk 360°-os elforgatását.

A nagy sebességű elfogóvadászok harcászati és hadászati értéke mindenki számára világossá vált a Lázadók katonai vezetői közül, viszont az A-szárnyúak jelentős defenzív és navigációs hiányosságokkal rendelkeztek. Így az újabb generációs űrvadászgépeket, mint az E-szárnyút vagy a T-65AC4 altípusú X-szárnyút, ugyan hasonló erősségű hajtóművel szerelték fel megközelítvén az RZ-1-es végsebességét, viszont az újabb modellek már erősebb védőpajzsokat és páncélzatot, asztromechanikus droidok számára kialakított helyet a géptesten és erősebb fegyverzetet kaptak. Az új típusú űrvadászhajók megjelenésének és a Szövetséges Flotta haderejének szabványosítására tett kísérletek ellenére az A-szárnyú elfogóvadász egészen a Yuuzhan Vong ellen vívott háború végéig rendszeresítve maradt.

Felépítés

A 9.6 méter hosszú és 6.48. méter széles hajótest belső váza titanium ötvözetből készült, melyre duraacél külső burkolat került felépítésre. A két darab Novaldex J-77 Event Horizon típusú hajtómű szinte közvetlenül a pilótafülke mögött helyezkedett el. Ez hajtóműtípus két évtizeddel az első A-szárnyúak megjelenése után is a Galaxis egyik legerősebb hajtóművének számított, melyet hiperérzékeny vezérlőrendszer kapcsolt a pilótafülkéhez. A gép vezetése nehéz kihívás elé állította a géptípus vezetésére vállalkozó pilótákat. A gép hasi részén illetve a farán elhelyezett két-két stabilizáló szárny kezeléséhez nagyfokú koncentráció és repülési jártasság szükségeltetett, ugyanis már egy apróbb manőver is azonnal a nagy sebességű géptest feletti uralom elvesztésével járt. Mivel a könnyűszerkezetű géptestbe nem volt hely egy asztromechanikus droid számára így a pilótának a fegyverrendszer kezelésére is oda kellett figyelnie.

A hajó 1300 km/h-ás atmoszférikus végsebességree028d4d7b3428c3d61d6a9a21fcbd1f5.jpg volt képes (melyet a védőpajzsok használatával tovább is lehetett növelni), maximum gyorsulási képesség pedig 5,1 G volt. A hajtóműveken kívül egy 1-es osztályú Incom Gbk-785-ös típusú hiperhajtómű is beszerelésre került, melynek irányításáról a Microaxial LpL-449-es navigációs számítógép gondoskodott (a műszer tárolókapacitása két hiperűrugrás koordinátáit volt képes eltárolni). A hajtóművek energiaellátását az MPS Bpr-99-es fúziós reaktor biztosította.

A Lázadás pilótáitól az RZ-1-es a „kecses” becenevet kapta, bár ez nem feltétlenül a géptest vonaltervezésének vékony, kecses formatervezésére volt hivatott utalni. A kisméretű pilótafülkét egy karbon-műanyag ötvözetből készített burkolattal lehetett lezárni repülés közben, azonban a hajó pajzsainak megszűnése és egy direkt találat esetén a pilóta túlélésének esélye a nullával volt egyenlő, így igencsak vékony volt a határvonal a sikeres küldetés és a fatális kimenetelű összecsapás között.

Érdekes tény az is, hogy a hajótest mérete és a pilótafülke zsúfoltsága miatt a nagyobb testalkattal rendelkező pilóták nem fértek bele az A-szárnyúba. Ebből következik, hogy az űrvadász egy személy szállítására volt csak alkalmas, valamint a pilóta mellett 40 kilogrammnyi egyéb rakomány fért el benne. Teljes feltöltöttség mellett 1 hétig volt üzemképes.

Vezérlőrendszer és elektronika

Az ék alakú jármű vezérléséről a Torplex által gyártott Rq9.Z típusú repülés vezérlő rendszer gondoskodott. A fentiekben említett felderítési szerepkör betöltésére a Fabritech AnS-7e szenzor egység, kiegészítve egy PA-94-es nagy hatótávú, szakaszos tachion felderítő tömbbel, images.jpgvalamint egy PG-7u rövid hatósugarú, elsődleges veszély érzékelő háló tette alkalmassá az A-szárnyú gépeket.

Fegyverzet

A hajó két oldalsó szárnyára egy-egy Borstel RG-9-es lézerágyú került elhelyezésre, melyeket 60 °-os szögben lehetett vertikálisan mozgatni a nagyobb tüzelési precizitás érdekében. Ezt a tűzívet később megnövelték, ahogy az a korábbiakban már említésre került. A hajótest elejében kiképzett üregekben kettő Dymek HM-6 típusú rakétavetőt építettek be a mérnökök, melyek egyenként 6 rakétahajtású robbanótöltet tárolására voltak képesek. A célzórendszer a T-65-ösökben is használt Fabritech gyártmányú ANq 3.6-os célzó komputerből és az IN-344-B „Sightline” holografikus képalkotórendszerből állt. Az A-szárnyúak védelmét a hajófarba épített Sirplex Z-9-es védőpajzs projektor, valamint a Miradyne 4x-Phantom típusú rövidhatótávolságú szenzorzavaró rendszer biztosította.

letoltes.jpgA Birodalom által kifejlesztett TIE/IN Interceptor típusú elfogóvadász volt talán korának egyetlen űrvadászgépe, mely sebesség és manőverezhetőség tekintetében fel tudta venni a versenyt az A-szárnyúval. Az Interceptor kettővel több lézerágyúval rendelkezett, mely egy űrben történő hajó-hajó elleni párharc során akár előnyt is jelenthetett volna, azonban a birodalmi űrvadászgép nem rendelkezett sem az RZ-1-esbe szerelt védőpajzshoz hasonló védelmi rendszerrel, sem pedig kilőhető rakétákkal. Arról nem is beszélve, hogy a nagy tömegekben gyártott birodalmi hajókra jellemzően, a Birodalom pilótái közel sem voltak olyan jó képességűek és tapasztaltak, mint lázadó ellenfeleik. Az A-szárnyúak képesek voltak tehát könnyen lehagyni az Interceptorokat, erre azonban csak akkor volt lehetőségük, ha sérülésmentesen kerültek ki az összecsapásból.

A későbbi TIE típusok, mint a TIE Avenger, a TIE Defender és a Cygnus Spaceworks által gyártott Missile Boat már könnyedén felülmúlták az A-szárnyút, azonban a Birodalmi Haditengerészetben uralkodó általános kavarodás miatt sosem kerültek tényleges tömeggyártásba.
zalartha.png

Remélem ezúttal is sikerült a Star Wars univerzumának egy érdekes színfoltját megismertetnem Veletek, jövőhéten újra találkozunk.

Az SWmini legyen Veletek! 🙂

Felhasznált források:

– A Wookiepedia témába vágó cikkei
– Bill Smith Star Wars – The Essential Guide to Vechicles and Vessels

További bejegyzések

2 HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ